A diszkó létrejötte Magyarországon

Hazánkban a diszkó létrejöttét elsősorban a külföldi zenék meghallgatásának, megismerésének igénye segítette.
A korai "lemezgazdák" ezért a dalokat lejátszották és elmondták róla, előadójáról a lényeges, érdekes tudnivalókat.
Tehát először a fő feladat a közönség által még nem ismert zenék, lemezek bemutatás volt szavakkal.
A "táncoltatás" csak később, e mellett vált szükségessé.

Kezdetben a zenék lejátszása legtöbbször egy vagy két orsós, majd kazettás magnóval történt.

A dalok kiválasztása, sorrendje egy magnó esetében már a szalagra történő felvételnél eldőlt. Mixelésre nincs lehetőség; az élőben elmondatott összekötőszöveg alatt kellett lehalkítani, vagy két dal között átúsztatni a zenéket.

A zenei repertoár attól függött, hogy ki milyen stílusú számokat akart (és tudott) beszerezni, átmásolni. (A minőség pedig attól, hogy közvetlenül lemezről, vagy már eleve másolt szalagról lett felvéve.)

A zenékre vonatkozó információk begyűjtése sem volt könnyű feladat.
Aki albumról másolt, az legalább a dalok címét, előadóját felírhatta, és a lemezborítóról több mindent megtudhatott (főleg, ha valamit kapizsgált angolul).

Fontos információ-forrás volt a DISCO-INFO; a rendszeresen megjelenő, magyar nyelvű "Segédanyag a hivatásos és amatőr lemezbemutatók képzéséhez, vizsgájához és munkájához”.

Az új zenéket néhány "nyugatról" sugárzott rádióműsorból lehetett még megismerni (pl. Szabad Európa, Radio Luxemburg, Radio Novi Sad).

Tehát mindenki szövegelt; keveset - sokat, jól, vagy gyengén, a zenével összhangban, vagy csak "ráolvasva".

Ennek a korszaknak is voltak kiemelkedő egyéniségei.

Forrás: Szövegelés (és zene)

 

Kazetta melléklet a DISCO-INFO-hoz

A DISCO-INFO magazin több vonatkozásban különleges, egyedülálló volt.

A kiadvány egyik sajátossága, hogy hét évig egy kazettamelléklettel jelent meg. 

"Az újsághoz egy hangkazetta melléklet tartozott azért, hogy az írásban bemutatott együttesek zenéjéből tartalmazzon ízelítőt.
A lemezek megszerzését, a számok felkonferálását, és a mesterszalag felvételét profi DJk végezték."

"Már a 1. szám is kazettamelléklettel jelent meg, melyen "nem más, mint" B. Tóth László mondta az összekötő szöveget.
A zenei illusztrációkhoz szükséges lemezek biztosítását, a számok felkonferálását, és a mesterszalag felvételét legtöbbször Cserhalmi György végezte. Jó néhány órát, éjszakát áldozott arra, hogy a rá jellemző lelkesedéssel és minőségben, -épp hogy határidőre- elkészítse a mesterszalagot. (Sajnos nekem már egy sincs meg.)
Ezt követően megkezdtük a házilagos sokszorosítást, másolást, hogy mind elkészüljön, mire az újságokkal végez a nyomda."

(Részletek innen: DISCO INFO – 12 év diszkótörténelem és Disco Info 1/1985.)

Ide vonatkozó részlet a HiFi Mozaik 1987/1. számában megjelent „Lovasiskola - Beszélgetés a Disco Info szerkesztőjével” című cikkből:

A Disco Info ára azonban meglehetősen magas.
Igen. Minthogy a példányszám alacsony, egy-egy számért 250 forintot kérünk. Ebben viszont már egy magnókazetta ára is benne van.
Várj csak, a HFM-ben hifistákhoz szólunk, úgyhogy gyorsan szögezzük le, hogy a kazettátok hangminősége igen gyenge. Olcsó magnón készül a műsor, gyorsmásolással.
Ennek a kazettaműsornak nem az a rendeltetése, hogy hifi-berendezésen játsszák le. Az a rendeltetése, hogy kóstolót adjon azokból a zeneszámokból, amelyekről a Disco Info-ban írunk.
Nem élvezeti célra készül; információt kell szolgáltatnia. (Mellesleg az írásos anyag sem arra való, hogy a diszkós ezt majd a helyszínen felolvassa.)
Egyébként sem vehetünk fel teljes számokat, csak nem egészen 1 perces részleteket - ez jogvédelmi előírás. A műsor körülbelül 30 perces, ebbe 15-20 zenerészlet fér bele, és mindegyik előtt bemondják a címet és az előadót, a lehető leghelyesebb angolsággal.
Rákerül még a szalagra néha egy-két "jingle", azaz hangulatkeltő effekt is, nem árt ezekkel megismerkedni.
A kazettát amatőr eszközökkel készítjük, ugyanannyira házilagosan, mint magát a Disco Info-t. Nálunk senki sincs főállásban, még a szerkesztő sem.

Az első -ingyenes, bemutató- szám 1984 nyarán jelent meg.
Ennek a kazettamellékletén hallható zeneszámok listája:

És itt a vége: a 22/1991-es számhoz már nem volt kazetta:

"A DISCO-INFO ezen számát kazettamelléklet nélkül adjuk ki. Előfizetőink azonban még a nyáron dupla időtartamú, újdonságokat és ritkaságokat tartalmazó kazettát kapnak."

DISCO-INFO 24. szám, 1991. november:

Mi kellett a "lemezlovagláshoz" - 30 évvel ezelőtt?!

Részlet a HiFi Mozaik 1987/1 számában megjelent „Lovasiskola” című riportjából.

Két és fél évvel ezelőtt egy új könnyűzenei magazint találtunk a postaládánkban, ezzel a különös címmel: Disco Info. Akkor nem tulajdonítottunk neki jelentőséget - ezek a popkiadványok hol feltűnnek, hol eltűnnek -, ámde a Disco Info azóta is rendíthetetlenül megjelenik, és tükröt mutat a könnyűzenei világnak, vagyis pontosan azt produkálja, amire mi nem vállalkozhatunk, noha Olvasóink rajtunk kérik számon. Igaz, a Disco Info nem szabályszerű, utcán terjesztett újság. Félhivatalos, "belső", de kívülállók számára is elérhető fóruma egy egész szakmának: a diszkózásnak. Szerkesztője, Hölzer Tamás a lemezlovasok "szakfelügyelője" is egyszemélyben (az engedélyügyi és közművelődési csoport vezetője az Országos Szórakoztatózenei Központban). Az alábbi interjúval tehát nemcsak egy érdekes és a mi programunkat kiegészítő - igaz, méregdrága - kiadványról tájékoztatjuk Olvasóinkat, hanem a hazai diszkó-iparágról is. DL.

Mi kell a lemezlovagláshoz?
Három dolog...

Pénz, pénz és pénz?

...nem, pénz csak az elsőhöz kell, a berendezéshez - habár,
gondolom, a HFM olvasói számára ez a legérdekesebb. Alapvető, hogy a
berendezés jól szóljon, márpedig Magyarországon tudomásom szerint nem
gyártanak komplett diszkó-berendezést. A diszkósnak tehát értenie kell
hozzá, hogy berendezését összeszedje és üzembe állítsa. A helyiség,
ahol dolgoznia kell, általában amúgysem zenehallgatásra való: rideg
falak vagy hodályok, esetleg kiskocsmák - nehéz behangosítani őket.
Tapasztalatom szerint a berendezés milyensége általában nem arányos a
hangminőséggel. Persze a készülékek minősége már eleve megszab egy
bizonyos korlátot, de gyakran előfordul, hogy a berendezés fényes, és
a hang mégis gyatra. Tény, hogy ma már egyre nagyobb értékű készülékek
szükségek, különösen, hogy nemcsak hangot kell produkálni, de
fényhatásokat is, és akkor már nem lehet megúszni 100 ezer forint
alatt. Megjegyzem, a diszkósok (meg a hifisták!) egy része éppen
műszaki oldalról keveredett erre a területre, és magával hozta a
technikai ismereteket. Előbb volt dolga a berendezéssel, és csak
azután a zenével. A másik dolog, illetve valójában az első, ami kell a
diszkózáshoz: a zenei anyag. Ez általában szalagról szól; a magyar
diszkósok többsége nem is annyira lemez-, mint inkább magnólovas - ez
magyar sajátosság.

A külkereskedelem nyelvén ezt úgy mondanák: devizát váltanak ki...

Persze. A lemezbemutatás gyökerei ugyan az ötvenes évekig nyúlnak
vissza, dehát akkor lemez alig volt, csak rádió. Meg a Mambó magnó
(amelyet előbb csak a zenekari szünetekben vittek fel a pódiumra).
Vagy a lemezkölcsönző a Rákóczi úton. Ma is igen kevés az olyan
diszkós, aki lemezről dolgozik. Habár ma már nálunk is vannak maszek
lemezboltok, szép számmal. Úgyhogy legalább a zenei anyag frissességét
illetően nem vagyunk elmaradva az angolszászoktól.

És a harmadik dolog, ami a lemezlovagláshoz kell?

Az ember. Ezt, sajnos, nem lehet megvásárolni a boltban. Ha a
vizsgákon szerzett benyomásaimból indulok ki, azt kell mondanom, hogy
nagyon kevés az olyan diszkós, akit a zeneszeretet hozott ide, nem
pedig...

A pénzszerzés lehetősége?

Ebben azért nem vagyok biztos.

Mi egyébről lehet még szó, a pénzen és a zenén kívül?

A diszkózás népszerű tevékenység. A fiatal embernek tetszik, hogy
ő itt a diszkós. De ez önmagában nem elég. Mindenekelőtt beszélni is
tudnia kell. Gátlásosságnak itt nincs helye. Más vizsgákon még el
lehet fogadni, hogy a jelölt egyébként jól tudja a fizikát vagy a
biológiát, csak éppen túlságosan izgul. De egy diszkós a vizsgán sem
lehet izgulós.

Vagy legalábbis nem jobban, mint a színész a színpadon.

Pontosan. A visszahúzódó, szorongó, félénk alkat (a beszédhibásról
nem is beszélve) nem arat sikert, a közönségnek nincs türelme
megvárni, amíg a diszkós belelendül. És ez még csak pusztán alkati
követelmény. Ezenkívül legyen a diszkósnak egy bizonyos fokú általános
műveltsége, ismerje az angol kifejezéseket, rendelkezzék zenei,
illetve műszaki-technikai ismeretekkel, és végül azt is be kell
mutatnia a vizsgán, hogyan dolgozik a "pultnál", a jellegzetes
kétlemezjátszós berendezéssel.

Angolul mennyire kell tudnia?

Mi nem igazi nyelvtudást várunk el, csak annyit, hogy a diszkós
helyesen ejtse ki az idegen szavakat, elsősorban az előadók nevét és a
slágercímeket. Ez tehát a nyelvismeretnek éppen csak a minimuma. A
kategóriavizsgán sem várunk el többet, csak ott aki jobban szerepel,
tehát aki le tud fordítani dalszöveg-részleteket is, az több pontot
szerez, vagyis nagyobb az esélye, hogy magasabb kategóriába sorolják.
Persze, neki is több vizsgaszakaszon kell átmennie, és hiába tud
tökéletesen angolul, ha mondjuk a műszaki-technikai ismeretekből
megbukik.

Az ezer diszkósból hánynak van végleges, azaz kategóriavizsgája? 

Körülbelül a felének. Egyébként a kategóriavizsga sem végleges,
ezt is meg kell újítani 5 évenként.

Mi függ attól, hogy alacsonyabb, avagy magasabb kategóriába
tartozik-e a diszkós?

A tekintélye, a presztízse. A jövedelme kevésbé.

Mennyi időnként rendeztek vizsgákat?

Kategóriavizsga évente van, ideiglenes engedélyért csaknem havonta
lehet vizsgázni.

A zsűri?

Lényegében A-kategóriás profik, továbbá az OSZK szakemberei. De
például az általános műveltség vizsgáját (amit inkább
ismeretfelmérésnek neveznék) évek óta a Fővárosi Pályaválasztási
Intézettel közösen tartjuk, erre a célra egy tesztmódszert is
kidolgoztattunk. Angolból is szakember bírálja el a jelentkezőket.

Eljön a diszkós a vizsgára, nem felel meg, elutasítjátok.
Megkérdezhetné: honnan kéne tudnia mindazt, amit elvártok tőle? (Azt
hiszem, rövidesen eljutunk a Disco Info-ig.)

Hát igen, amikor a miniszteri rendelet kijött, összeállítottuk a
vizsgakövetelményeket és leszögeztük, hogy mi a lényeg: a zene
bemutatása, szavakkal. És máris elkezdődtek a bajok. Képzelj el egy
fiatal, talpraesett srácot, sugárzik belőle, hogy "együtt van" a
zenével, kifejezetten jó benyomást kelt, és akkor egyszercsak vége a
zenének, és kiderül, hogy a közhelyeken kívül nincs semmi
mondanivalója. De miért nincs? Gyakran csak azért, mert az égvilágon
semmit sem tud a szóban forgó zenéről, a címén és az előadójának a
nevén kívül. Mert a többség kazettán kapja az anyagot, kiesik a
lemezborító mint információhordozó; a külföldi újságok drágák, nehéz
megszerezni őket, és persze azokban nem magyarul írnak, a képektől
pedig nem lesznek okosabbak a diszkósok.

Nem tudnátok felkészíteni őket?

Csak általában véve készíthetjük fel őket, javíthatjuk a
készségüket, de a műsoranyag napról-napra változik, azt nem lehet
megtanítani - csak egy rendszeresen megjelenő kiadványban írhatunk
róla.

*   *   *   *   *   *

A HiFi Magazin (HFM) több volt, mint egy "sajtótermék"!

DISCO INFO – 12 év diszkótörténelem

Vajon a fiatal DJk közül hányan hallottak a DISCO INFO-ról?
Persze azok is élhetnek teljes életet, akinek fogalmuk sincs róla, hogy mi (volt) az, de talán számukra is érdekes lehet megismerni ezt a kor- és diszkótörténeti kiadványt, ami három évtizeddel ezelőtt indult, és 12 évig tükrözte az akkori disco-világot.
A magazin több vonatkozásban az első, egyedülálló - és megismételhetetlen.

  

A DISCO-INFO létrejöttének előzményei

A lemezbemutató egyik alapvető feladata (volt?) a lemezek bemutatása. Ám ennek teljesítése –a vizsgán és a munkában- csak akkor lehetséges, ha a DJ rendelkezik a szükséges információkkal.
Ehhez kíván segítséget nyújtani a DISCO-INFO, mivel más –magyar nyelvű- forrás nem volt.

Ezért olvasható minden példány elején:

„Segédanyag a hivatásos és amatőr lemezbemutatók képzéséhez, vizsgájához és munkájához”

Ide vonatkozó részlet a HiFi Mozaik 1987/1. számában megjelent „Lovasiskola - Beszélgetés a Disco Info szerkesztőjével” című cikkből:

Eljön a diszkós a vizsgára, nem felel meg, elutasítjátok. Megkérdezhetné: honnan kéne tudnia mindazt, amit elvártok tőle?
Hát igen, amikor a miniszteri rendelet kijött, összeállítottuk a vizsgakövetelményeket és leszögeztük, hogy mi a lényeg: a zene bemutatása, szavakkal.
És máris elkezdődtek a bajok. Képzelj el egy fiatal, talpraesett srácot, sugárzik belőle, hogy "együtt van" a zenével, kifejezetten jó benyomást kelt, és akkor egyszercsak vége a zenének, és kiderül, hogy a közhelyeken kívül nincs semmi mondanivalója.
De miért nincs?
Gyakran csak azért, mert az égvilágon semmit sem tud a szóban forgó zenéről, a címén és az előadójának a nevén kívül. Mert a többség kazettán kapja az anyagot, kiesik a lemezborító, mint információhordozó; a külföldi újságok drágák, nehéz megszerezni őket, és persze azokban nem magyarul írnak, a képektől pedig nem lesznek okosabbak a diszkósok.
Nem tudnátok felkészíteni őket?  Csak általában véve készíthetjük fel őket, javíthatjuk a készségüket, de a műsoranyag napról-napra változik, azt nem lehet megtanítani - csak egy rendszeresen megjelenő kiadványban írhatunk róla.
Kinek az ötlete volt a Disco Info? (Itt most nyugodtan lehetsz egy kicsit szerénytelen...)
Azért nem mondom, hogy én találtam ki, mert az egész dolog úgyszólván itt volt a levegőben, a jelentkezők gyakran felvetették, hogy jó lenne segítséget, információkat kapni - ha nem is úgy fogalmaztak, hogy "kellene egy Disco Info". Ismétlem, rendszeresen szervezünk tanfolyamokat is, de azoknak nem az a rendeltetésük, hogy előadókról és zeneszámokról meséljenek. Ezt másnak kellett felvállalnia, és ezért indítottuk meg a Disco Info-t...

A DISCO-INFO története és főbb jellemzői

Az első és a leghosszabb életű magyar nyelvű, kifejezetten disc jockey-knak készült zenei szaklap; 1984-1996 között 44 száma jelent meg; A főleg külföldi együttesekről, zenészekről, énekesekről szóló cikkek összegzik a tevékenységüket, vagy az éppen aktuális produktumaikról (lemez, sláger, koncert, videoclip, stb.) adtak tájékoztatást.

A DISCO-INFO kiadója az Országos Szórakoztatózenei Központ volt.

Az OSZK és az MZTSZ biztosított hivatalos és némi anyagi hátteret a kiadványnak, hozzájárulva ezzel a lemezbemutatók képzéséhez.

Ez mindenképpen dícséretes, különösen úgy, hogy a tartalmába soha nem szóltak bele.

Az első -ingyenes, bemutató- szám 1984 nyarán jelent meg.

Az alábbiakban ennek előszava, tartalomjegyzéke és a kazettamellékletén hallható zeneszámok listája olvasható:

Az információgyűjtéshez a lemezborítók tartalmát, a kiadók ismertetéseit, valamint angol, amerikai és nyugatnémet zenei szaklapokat és lexikonokat használtunk fel.

Ezeket lefordítva, rendszerezve, a leglényegesebb tényeket, érdekességeket felhasználva írtuk meg egy-egy együttes ismertetését. A még alig ismert feltörekvőktől a már több évtizedes világhírnévvel rendelkező sztárokról egyaránt, feltéve, ha zenéjükkel, tevékenységükkel erre rászolgáltak.

A „discozene” mellett a legkülönbözőbb zenei irányzatok képviselőivel is foglalkoztunk hozzávetőleg olyan arányban, amilyen súllyal a nemzetközi zenei életben jelen voltak.

A fordításban és a cikkírásban sok disc jockey is részt vett:

Disco Info cikkírók és fordítók:
Andor László Arató András B. Tóth László Bak András Balassa P. Tamás Balogh Béla Baráz Miklós Batisz Bea Batki Zsolt Békés Imre dr. Bochkor Gábor Boros József Boros Lajos Cintula / Keresztes Tibor Czövek László Cs. Kádár Péter Csabai Mátyás Csallóközi Zoltán Csanádi Lajos Cserhalmi György Dallos Viktor Danyi Attila Darvas László Dévényi Tibor Dinyési János Éliás Gyula Erdődi György Esze Jenő Farkas Gábor Fehérvári Zsolt Fekete Zoltán Jr. Fenyves Tamás Gábor György Gál Andrea dr. Gálán Bertalan Gazdag György Gergely Klára Gurály László Gusztafik Tibor Gyimesi László Hajdú Ákos Haluska Imre Hargitai Márta Harsági Éva Harsán András Hermann János Hné, Szabó Zsuzsa Hölzer Tamás Jurák Jánosné	Kajárik Andrea Kakuk Gábor Katona Ákos Kecskeméti Gábor Kiss Anna Kiss Helga Kiss József Klamancsek Krisztián Knisch Gábor Komjáthy György Kovács Ildikó Krizsik Alfonz Lukács Attila Macsek István Mátay Balázs Mocsáry Gábor Molnár István Nagy Gábor Nagy Gyula Nagy Tamás Németh László Nyerki Zsuzsa Őszi Attila Pajlócz Andrásné Pátrovics Levente Petri Márta Riskó Géza Sánta Ferenc Selmeczy Attila Siklós András Suri Imre Szak Péter dr. Szalai Erika Szegő Miklós Szever Pál Szilágyi Tibor Szirmai László Szlimák Hajnalka Szloszjár Tibor Szőke Marianna Szüts László Tahi-Tóth Gábor Tibori Tímea dr. Tomori Pál dr. Tóth Csaba Török György Tuza Zsolt Wágner István Wilpert Imre

----------------------------------------------------------------

A zenei cikkek, ismertetések mellett a 12 év során különböző tematikus rovatok alakultak ki, továbbá sorozatok készültek, melyeket általában egy szerző írt.

Rovatok a sok közül:

Dalszövegek (angolul)

Diszkográfiák
Életrajzok
Felhívások, közlemény
Hirdetések
Humor
Jogszabály-ismertetés
Lapszemle
Lemezújdonságok, kritikák (hazai és külföldi)
Mini-lexikon
Mininfo
Olvasói levelek
Rejtvények
Riportok, beszélgetések
Rövid, színes hírek
Slágerlisták, Disco 50
Szakszervezeti hírek
Születésnap-tár
Tanfolyam és vizsga
Technika
Zeneelmélet
Zenei irányzatok
Zenetudomány

Néhány cikksorozat:

Amerikai disco (és) zene	Dallos Viktor
Bravo-Pepita várható újdonságok	Boros Lajos MHV Bravo-Pepita főszerkesztő
DISCO 50 lista	Haluska Imre, Mátay Balázs
Diszkónika	Cs. Kádár Péter
Diszkótechnika	Hermann János
Eseteim a popzenével (tíz év története)	Darvas László HiFi Magazin szerkesztő
Favorit-Start lemezajánlat	Wilpert Imre MHV Favorit-Start főszerkesztő
Hi(t)story	Gusztafik Tíbor
Írások a zenéről és a szórakoztatásról	Dr. Szak Péter Otmár egyetemi adjunktus
Kazettás és orsós magnók	Molnár István
Képes születésnap-tár	Pajlócz Andrásné
Legnagyobb angol és amerikai sikerek	Klamancsek Krisztián
Lemezjátszók, lemezek .	Molnár István
MIDEM - Magyar dalok a nagyvilágban	Knisch Gábor menedzser (Zeneműkiadó))
Mini Lexikon, MinInfo	Haluska Imre
Slágerelmélet	Őszi Attila
Törvénytől sújtva; a Magyar Közlöny slágerlistája	Dr. Tomori Pál
Zene a javából	Cserhalmi György
Zeneelmélet	Esze Jenő zenész, a Központi Stúdió tanára

*********************************************

A DISCO-INFO költségeinek fedezéséhez nagyban hozzájárultak a hirdetők.

Ők főleg az akkor kialakuló, bontakozó hazai háttériparból és szolgáltatásból tevődtek össze. Gyakran DJk kezdtek vállalkozásba, akik jól ismerték a keresletet, és igyekeztek biztosítani a hazai beszerzési lehetőségeket.

*********************************************

A nyomdai kivitelezés – különösen hazai viszonylatban –gyors volt.
Általában negyedévenként, kb. 60 – 100 oldalon, 300-1000 példányban jelent meg.
Az oldalak manuális tördeléssel (a számítógéppel írt szövegek és fotók kivágásával, elrendezésével, üres lapokra ragasztva) készültek.

Az újsághoz egy hangkazetta melléklet tartozott azért, hogy az írásban bemutatott együttesek zenéjéből tartalmazzon ízelítőt.
A lemezek megszerzését, a számok felkonferálását, és a mesterszalag felvételét profi DJk végezték.

A Disco Info példányonkénti ára kazettával 250.-Ft – 500.-Ft (előfizetéssel olcsóbb) volt.
(A kazetta melléklet 1991-ben, a 21. számmal megszűnt.)

Kizárólag saját terjesztésben, a kiadónál lehetett megvásárolni, előfizetni, valamint diszkós –illetve lemezboltokban megvenni országszerte.

Magyar Nemzet, 1986.08.27.

________________________________________

Ide vonatkozó részlet a HiFi Mozaik 1987/1. számában megjelent „Lovasiskola - Beszélgetés a Disco Info szerkesztőjével” című cikkből:

Minősége, ahogyan Te látod?
Én fogalmazzam meg? Nem tudom, mihez kéne hasonlítanom: a Népszabadsághoz, az Ifjúsági Magazinhoz, a Hifi Magazinhoz?
Bizonyos szempontból mindegyiknél rosszabb, más szempontból mindegyiknél jobb valamivel. Sok elismerő levelet kapunk.
A Disco Info ára azonban meglehetősen magas.
Igen. Minthogy a példányszám alacsony, egy-egy számért 250 forintot kérünk. Ebben viszont már egy magnókazetta ára is benne van.
Várj csak, a HFM-ben hifistákhoz szólunk, úgyhogy gyorsan szögezzük le, hogy a kazettátok hangminősége igen gyenge. Olcsó magnón készül a műsor, gyorsmásolással.
Ennek a kazettaműsornak nem az a rendeltetése, hogy hifi-berendezésen játsszák le. Az a rendeltetése, hogy kóstolót adjon azokból a zeneszámokból, amelyekről a Disco Info-ban írunk.
Nem élvezeti célra készül; információt kell szolgáltatnia. (Mellesleg az írásos anyag sem arra való, hogy a diszkós ezt majd a helyszínen felolvassa.)
Egyébként sem vehetünk fel teljes számokat, csak nem egészen 1 perces részleteket - ez jogvédelmi előírás. A műsor körülbelül 30 perces, ebbe 15-20 zenerészlet fér bele, és mindegyik előtt bemondják a címet és az előadót, a lehető leghelyesebb angolsággal.
Rákerül még a szalagra néha egy-két "jingle", azaz hangulatkeltő effekt is, nem árt ezekkel megismerkedni.
A kazettát amatőr eszközökkel készítjük, ugyanannyira házilagosan, mint magát a Disco Info-t. Nálunk senki sincs főállásban, még a szerkesztő sem.
Kinek szól a Disco Info?
Elsősorban a diszkósoknak, de mindenki másnak is, aki olvassa.
Alaprendeltetése - nem győzöm hangsúlyozni! - tényszerű tájékoztatás a külföldi előadókról. Ez a kiadvány gerince.
Ezenkívül persze vannak egyéb rovataink is, amelyek a diszkósokat (vagy általában a magnósokat) érdekelhetik. Például írunk a videózással kapcsolatos jogszabályokról, hang- és fénytechnikáról, zeneelméleti témákról.
Foglalkozunk a különféle zenei irányzatokkal (slágerzene, rap, heavy metal, funky, rock és minden egyéb). És persze slágerlistákat is közlünk.
Angolt, amerikait?
Mindenfélét, még hazait is - már abban az értelemben, hogy összesítjük a diszkósok tapasztalatát: mely számokkal aratták a legnagyobb sikert. Tehát nem az ő saját ízlésükről van szó, hanem a közönség véleményéről.
Hány példányt adtok el?
Közel járunk az ezerhez.
Éppen ennyi diszkós van Magyarországon. Vagyis mindegyikük előfizet az Info-ra?
Nem egészen így van. A diszkósok - akár a magnósok - csoportokat alkotnak, tehát többen járatják a lapot, közösen. (Gondolom, a HFM-mel is ez a helyzet.)
Az ezer példány úgy jön ki, hogy sok nem-diszkós is előfizet: amatőrök, KISZ-klubok, művelődési házak stb.
Véleményed szerint a Disco Info a kívülállók, a nem-diszkósok számára is érdekes lehet?
Biztosan. Akit a zeneszámok érdekelnek, azt a zenéről szóló hírek is érdeklik.
Nem gondolod, hogy ebben a műfajban mi túl lassúak vagyunk? Arra célzok, hogy a HFM háromszor jelenik meg évente, és Ti se többször, csak négyszer, sőt: legutóbb összevont őszi-téli számot adtatok ki, vagyis 1986-ban tulajdonképpen csak három alkalommal jelentkeztetek. Szóval: a hetilapok leköröznek, minden információt közreadnak, minden csontot lerágnak...
Én nem félek a konkurenciától. Ellentétben a hetilapokkal, a Disco Info kizárólag könnyűzenével foglalkozik, és egyetlen számában is több információt ad, mint a hetilapok egész évben, együttvéve.
Sőt, még a frissességünket is meg tudjuk tartani. A nyomdai átfutásunk ugyanis igen rövid: alig egy hónap. És a slágerlistákat meg néhány másfajta, gyorsan avuló információnkat az utolsó percben tesszük be a lapba, úgyhogy ezeket nem is szedetjük ki nyomdabetűkből, hanem csak a kéziratot adjuk le fotózásra. Ilyenkor a nyomdai minőség természetesen romlik, de az információ frissebb marad.
És ne feledd, hogy a hetilapok, folyóiratok munkatársai általában csak néhány külföldi kiadványhoz férnek hozzá, mi viszont a Disco Info egy-egy számához több mint 40 különböző zenei szaklapot használunk fel. Nekünk átfogóbb képünk van a világ könnyűzenei életéről.
A könnyűzene viszont nagyüzem, és iszonyatosan sokat termel. Mi szerint döntitek el, miről írtok és miről nem? Hogyan szelektáltok?
Nekünk is megvannak a szempontjaink. Érdeklődéssel kísérjük például a feltörekvőket, akik valamivel felhívták magukra a figyelmet; egy kislemez persze nem a világ, de néha úgy érezzük, "van mögötte valami". (Vagy csak egyszerűen tetszik a zene. De hát mi is zenehallgatók vagyunk...)
Nyilván érdekesek számunkra mindazok, akik már a csúcson vannak: akiknek a kedvéért a közönség a diszkóba bemegy. Vagy akik igen gyorsan törtek be a lemezpiacra.
Aztán szóba kerülhetnek a régi nagy nevek, különösen, ha valami miatt hirtelen időszerűvé válnak.
De olyanokról is írunk, akikről tudjuk, hogy igen nagy valószínűséggel sohasem fognak szerepelni a hazai diszkóműsorokban. Nem árt, ha legalább a diszkós tud róluk...

**********************************

A DISCO-INFO magazin kiegészítője a havonként megjelenő Gyorsinfo volt.

A  DISCO INFO segítségével felidézhető a disco/zene múltjának egy jelentős korszaka.
Ezért egyes számaiból együttes-ismertetőket, cikkeket és slágerlistákat tervezek közzétenni.
Ezek a DISCO INFO címkével, és a megjelenés évszámával lesznek kereshetők.
Már elérhető a  harminc éve kiadott 1/1985. szám.

TÉNYEK, ADATOK - 1976

 

TÉNYEK, ADATOK

TÉNYEK, ADATOK

1976 végén országos felmérést végeztünk a lemezbemutatókkal kapcsolatban.

Ebből néhány példaértékű adat:

Látogatottság

Szolnok megye 26 településén rendeznek átlag havi 1 alkalommal, 100 fő részvételével diszkót.

Budapesten az ÁFÉSZ 18 egységében napi 3600 vendég szórakozik diszkó zenére.

Budapesten művelődési házakban, ifjúsági klubokban (elsősorban oktatási intézményeknél) heti 365 ezer (!) fő látogatja a diszkó-rendezvényeket.

Bérezés

Vendéglátóipari vállalat, Budapest

Munkadíj 70.-Ft/nap + 180-230.-Ft eszközhasználati díj + szállítási költség

Munkaíj 1900+ 1100.-Ft/hó, heti 6 fellépés mellett

A belépődíj 40-70%-a

https://www.facebook.com/groups/106653382780847/permalink/173821539397364/

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hivatalos idősoros adatai alapján 1976-ban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 3140 forint volt.

Hogy ezt el tudd helyezni: ez az összeg akkoriban nettóban is csaknem ennyit jelentett, mivel a személyi jövedelemadó mai formája nem létezett, csupán nyugdíjjárulékot vontak (ami jellemzően 3-10% között mozgott a fizetés nagyságától függően).

Hogy mit ért ez a pénz akkoriban? Íme néhány tájékoztató jellegű ár 1976-ból:

• 1 kg fehér kenyér: 3,60 Ft
• 1 liter tej: 5 Ft
• 1 gombóc fagylalt: 1-1,50 Ft
• 1 liter benzin (Normál 86-os): kb. 5 Ft (ezt megelőzően 3-4 Ft volt, de az olajválság hatása kezdett begyűrűzni)
• Mozijegy: 4–12 Ft
• Egy Trabant 601: kb. 46 000 – 50 000 Ft (ez kb. 15-16 havi teljes átlagfizetésnek felelt meg, plusz az éveket igénylő várakozási idő)
• Egy Lada 1200: kb. 80 000 Ft

Bár az összeg mainak tűnhetően kevés, a rezsiköltségek és az alapvető élelmiszerek árai államilag támogatottak és nyomottak voltak, a lakhatás (tanácsi lakások) pedig jóval olcsóbb volt a mainál, ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkek (hűtő, TV, autó) beszerzése sokkal nagyobb anyagi megterhelést jelentett.

OSZK

Volt egyszer egy

Országos Szórakoztatózenei Központ

Az OSZK -tudomásom szerint- most is létezik, de az alábbiakban az általam ismert -és főleg a discoval kapcsolatos- múltját kezdem felidézni.

Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) 1960-ban létrehozott intézmény.

Feladata a szórakoztató zenészek, énekesek (később lemezbemutatók és táncosok) képzése, vizsgáztatása (minősítése), működési engedélyük kiadása valamint munkahelyre történő közvetítése volt.

Hatáskörébe elsősorban a vendéglátóiparban, művelődési házakban, zenés-táncos (alkalmi) rendezvényeken fellépő, dolgozó művészek tartoztak.

Az OSZK a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének illetve a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) intézményeként a –gyakran változó nevű- kulturális, művelődésügyi ágazathoz, minisztériumhoz tartozott.

Szervezete az egész országra kiterjedt:

A budapesti OSZK központból az Igazgatósága, és a központi egységek (bel-és külföldi közvetítés, engedélyügy, központi stúdió) irányították az országos hálózatot: a megyei kirendeltségeket, körzeti- és járási megbízottakat.

OSZK által kiadott működési engedéllyel 16 ezren rendelkeznek. Ők túlnyomó többségben zenészek, de köztük volt Magyarország 1000 lemezbemutatója is.

A központ helyileg a Gorkij, majd Városligeti fasor 38-ban, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének székházában volt (ahogy a legtöbb többi művészeti ágnak is).

A Központi Stúdió (Szófia u. 15.) helyiségeiben zajlott a zenészek tanrend szerinti hangszeres és elméleti képzése, a zenekari gyakorlatok valamint a tánczenészek – és a DJ-k- évenkénti kategória vizsgája.

A népi zenészek tanóráit és vizsgáit általában a Stúdió Rózsa Ferenc utcai egységében tartották.

A Központi Stúdiónak a legtöbb megyében voltak oktatási kirendeltségei.

Az országos stúdióhálózatában évente több ezren vettek részt hangszeres képzésen és továbbképzésen.

Az OSZK (és az MZTSZ) eredetileg tehát a pályára történő felkészítéstől a nyugdíjba menetelig minden szakmai és hivatalos ügyét intézte a hozzá tartozó zenészek.

Ebbe a közegbe, 15 ezer  zenész mellé kerültek be -egyenrangú "kolléga"-ként 1978-ban a disc jockey-k.
Meggyőződésem, hogy a disco szakma és művészeti ág ilyen gyors "hivatalossá válása", kialakulása, és kedvező helyzete nagyrészt az OSZK jól működő szervezetének köszönhető.

folyt. köv. - de nem lesz happy end...

Az Országos Szórakoztatózenei Központ volt a DISCO-INFO kiadója.

Az OSZK és az MZTSZ biztosított hivatalos és anyagi hátteret a kiadványnak, hozzájárulva ezzel a lemezbemutatók képzéséhez.

Ez mindenképpen dicséretes, különösen úgy, hogy a tartalmába soha nem szóltak bele.

OSZK (Országos Szórakoztatózenei Központ)

Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK), az MZTSZ önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti része. Az OSZK, mint munkaközvetítő szervezet, együttműködve az érintett szakszervezeti alapszervezetekkel, mindent megtesz a foglalkoztatás jogszerű, a szórakoztatózenészek érdekeinek leginkább megfelelő kialakításáért. 

Elérhetőség: 
1068 Budapest, Városligeti fasor 38. 
Telefon: 3211-120 


Péter Miklós emlékére