pay·o·la (p
-
l
)
n.
1. Bribery of an influential person in exchange for the promotion of a product or service, such that of disc jockeys for the promotion of records.
2. A bribe or a number of bribes given to an influential person in exchange for a promotion of a product or service.
(payola)
“Hell, there’s payola in every industry. It’s common knowledge that most products and services are sold not just on their interest quality. I mean, payola is just an American Business practice."
A Payola az amerikai angolban született vegyülékszó, ami fizetség (pay) és a Victrola, a rádióstúdiókban használt régi lemezjátszómárka nevéből ered.
A
Payola azaz a Pay to play (fizetségért játszani) különböző formái együtt jöttek létre a zeneiparral, és először természetesen az élő zenei fellépésekhez kapcsolódtak.
Kezdetben (már az 1920-as években is), azt jelentette, hogy a zenejátszási, megszólalási lehetőségéért kellett fizetni annak a részére, aki ezt a lehetőséget biztosítja. (Például amikor egy zenekar, együttes fizet a koncertterem, vagy club tulajdonosának, hogy élőben felléphessen nála, de a vetélkedők, tehetségkutatók nevezési díja is ennek tekinthető.)
Az 1940-es években a jukeboxes (pénzérmével működő zenegépek) voltak a lemezipar legnagyobb fogyasztói; az USA-ban kiadott lemezek 75%-át ezekben helyezték el. Az első szelektálás az volt, hogy melyik lemezek, dalok kerüljenek be a gépekbe. Ám amit a közönség nem hallgatott, azt lecserélték olyanra, amiért többen dobnak be pénzt.
Ezek nem titkolt, elfogadott módszerek voltak.
A robbanásszerű változás az 1950-es években, Amerikában következett be a körülmények különös egybeesése miatt: a rock and roll láz, az olcsó single lemezek terjedése, a teenagerek vásárlóerejének felismerése olyan eladási lehetőséget jelentett a lemezkiadóknak, amit minél jobban ki akartak használni.
Lemezek százait adták ki hetente, amiknek talán csak 10%-a lett sikeres, illetve rentábilis. A siker alapvető feltétele, hogy hallják, megismerjék a dalt. Erre akkor a rádió volt a legalkalmasabb, így a népszerűsítés, slágergyártás fő színterei a rádióállomások lettek. Ott pedig a disc jockey feladata volt a lejátszásra, bemutatásra kerülő lemezek kiválasztása.
Ekkor és ezért alakult ki Amerikában az '50-es években az a gyakorlat, hogy a DJk pénzért játszottak, népszerűsítettek a rádióműsorukban olyan lemezeket, amelyek befuttatásáért a lemezkiadók fizettek.
Ezzel a Payola merőben új értelmet kapott, és illegális, eltitkolt megvesztegetés lett.
Payola became a household word in 1959, thanks to a high-profile trial that made examples of two legendary disc jockeys – Alan Freed and Dick Clark
Leleplezésekor országos botrány tört ki, melynek egyik és legfőbb áldozata
Alan Freed, az első szupersztár deejay lett.
1960 óta a payolát törvény tiltja. (Pl.: 2006-ban a kilenc legnagyobb amerikai rádióhálózat ellen indult vizsgálat "éteri korrupció" gyanúja miatt.).
A payola legalizált változata a lemezek fizetett hirdetésekkel és a műsoridő szponzorálásával történő népszerűsítése. A hatása ugyanaz: agyonjátszott dalok és adásba sem kerülő számok teszik egyhangúvá a legtöbb műsort. Mindez természetesen tükröződik a népszerűségi és slágerlistákon, valamint a kívánságműsorokban is.
A fogalom és a gyakorlat Magyarországon sem ismeretlen, bár a kiadók ezt tagadják. Legalábbis ezt állítja a NOL
Nem törvénytelen című, 2005-ben megjelent cikke.
Tudomásom szerin a témával hazánkban azóta sem foglalkoznak.
Real Talk: Payola and the American Music Industry:
Here's a very general explaination on the concept of Payola in America. This is why Radio sucks:
“ Becsületes nevén Czeglédi A. Sándor rádió és villanyalkatrész kereskedő, akinek telephelye Budapesten a Rákóczi út 80. szám alatt volt található.
