Kutatás a zenében - és az emlékeimben...

A Magyar Zenei Tanács (MZT) az újmédia-eszközök használatáról és a zenehallgatási szokásokról átfogó kutatás készített.

                *   *   *   *   *   *

Csak egy gondolat: nem kellett sokáig kutatnom az emlékeimben, hogy megállapítsam: az alábbi adatbázissal ellentétben évtizedekig a disc jockey izlése és repertoárja volt a zene kiválasztásának meghatározója.

 

*    *     *     *     *    *

Egy élet zenéje...

When Do We Stop Finding New Music?
A Statistical Analysis

Mikor hagyjuk abba az új zene keresését?
- vizsgálják statisztikai eszközökkel is.

Néhány lefordított részlet:

1979-ben Bob Seger azt énekelte: „A mai zene nem rendelkezik ugyanazzal a lélekkel, én szeretem azt a régi rock and rollt.” ("Today's music ain't got the same soul / I like that old time rock and roll" )
Ezek a szavak ma is igaznak tűnnek, mivel úgy tűnik, hogy az amerikaiak nagy része egyetért abban, hogy a „régi” zene jobb, mint bármi új.

...azt vizsgáljuk meg, hogyan változik a zenéhez való viszonyunk az életkorral és az örökké változó kulturális ízlésünket meghatározó fejlődési jelenségekkel.

A nyitottság az egyén vágyára és képességére utal, hogy meghallgassa és figyelembe vegye a különböző hangokat és zenei stílusokat.
A kutatások kimutatták, hogy a serdülők nagyobb nyitottságot mutatnak a különböző zenei műfajok felfedezésére és értékelésére. A hangzás felfedezésének ezen évei alatt a zene belemerül a fiatalság érzelmeibe és identitásába; Ennek eredményeként gyermekkorunk dalai vadul befolyásolják egész életen át tartó zenei ízlésünket.

A New York Times elemzése a Spotify adatairól kimutatta, hogy a legtöbbet játszott dalaink gyakran tinédzser korunkból származnak, különösen 13 és 16 éves korunk között.

Valójában a YouGov felmérési adatai azt mutatják, hogy tinédzserkorunktól kezdve erős elfogultság van a zene iránt, amely jelenség generációkon át következetes.
Minden korosztály hisz abban, hogy a zene "jobb volt az én időmben".



Claude 3 Haiku szerint:

Absztrakt:

A dokumentum megvizsgálja, hogy miért csökken az emberek zenéfelfedező kedve az évek során. A kutatás szerint ez a jelenség részben biológiai és fejlődéslélektani tényezőknek köszönhető, de a gyakorlati életkörülmények is szerepet játszhatnak benne. A zenei preferenciáink ugyanis a serdülőkorban szilárdulnak meg, és később nehezen változnak, különösen az olyan tényezők miatt, mint a munkaterhelés vagy a gyereknevelés. A zenefelfedezés képessége azonban nem eleve adott, hanem ápolható, ha elkerüljük a nosztalgia csapdáját.

Főbb pontok:

A kamaszkor kritikus időszak a zenei ízlés kialakulásában, ez a korszak meghatározza későbbi zenei preferenciáinkat.
24 éves korra éri el a zenefelfedezés a csúcsát, de 31 éves korra a zenei ízlés már általában stagnálni kezd.
A zenefelfedezés visszaesésének okai lehetnek a fokozott időhiány, a választási lehetőségek bősége, valamint a családalapítással járó terhek.
Bár a zenei ízlés stagnálása természetes jelenség, a nyitottság a új zenei felfedezésekre továbbra is ápolható, ha elkerüljük a nosztalgia csapdáját.

A mai zenének nem ugyanaz a lelke...

 

A "Today's music ain't got the same soul, I like that old time rock and roll"
ezek a sorok Bob Seger "Old Time Rock and Roll" című dalából származnak.

A dal a régi rockzene iránti nosztalgiát fejezi ki, és azt sugallja, hogy a mai zene nem rendelkezik ugyanazzal a lélekkel.

Just take those old records off the shelf I'll sit and listen to 'em by myself Today's music ain't got the same soul I like that old time rock and roll Don't try to take me to a disco You'll never even get me out on the floor In ten minutes I'll be late for the door I like that old time rock and roll Still like that old time rock and roll That kinda music just soothes my soul I reminisce about the days of old With that old time rock and roll Won't go to hear 'em play a tango I'd rather hear some blues or funky old soul There's only one sure way to get me to go Start playin' old time rock and roll Call me a relic, call me what you will Say I'm old-fashioned, say I'm over the hill Today's music ain't got the same soul I like that old time rock and roll Still like that old time rock and roll That kinda music just soothes my soul I reminisce about the days of old With that old time rock and roll, oh Still like that old time rock and roll That kinda music just soothes my soul I reminisce about the days of old With that old time rock and roll Still like that old time rock and roll That kinda music just soothes my soul I reminisce about the days of old With that old time rock and roll Still like that old time rock and roll That kinda music just soothes my soul I reminisce about the days of old With that old time rock and roll Still like that old time rock and roll

Americans say the 1970s and 1980s were the best music decades

A kutatásról itt is olvasható!

 

A könnyűzenéről - könnyedén és tudományosan

A könnyűzene (light music) szóösszetétel azt sugallja, hogy olyan zenéről van szó, amit könnyű megkomponálni és/vagy előadni, pedig ez téves általánosítása és rossz elnevezése egy zenei műfajnak.

Ennek ellenére bekerült a hétköznapi szóhasználatba, és a zenei szakszavak közé is, de mindenki mást ért alatta.

Komolyzene: komolyan mondom, ez egy értelmetlen fogalom.

Ellentéte a komolytalan zene, ilyen pedig nincs.

Ha viszont a könnyűzenével kívánják szembeállítani, akkor miért nem "nehézzene"?

Talán, mert így sincs értelme.

Szórakoztató zene: a zene általában szórakoztató.

Létre sem jött volna, ha nem így lenne. Senki nem hallgatná, ha nem lenne számára szórakoztató.

Persze mindenkinek más jelenti a szórakozást a zenében is.

Van aki az operát éli át, más imádja, ha eksztázisba jön egy rockkoncerten.

Rengeteg ember számára a tánc és a zene elválaszthatatlanabb, mint a szó: tánczene.

Azok sincsenek kevesen, akik nem csak hallgatni, hanem játszani is szeretik a zenét.

Ugyanakkor tény, hogy kialakult, megszokottá vált a zene könnyű, szórakoztató, és komoly, klasszikusra történő pontatlan, félrevezető felosztása.

Ezeket a mondatokat több évtizeddel ezelőtt írtam. Azóta a "tánczene" alapvetően megváltozott.

*******************************************************************************************************************************************************************************

Mi az, hogy könnyűzene?

című könyvében Vedres Csaba a zenei műfajok új meghatározására tesz kísérletet.

A politika, a művészet, a kultúra világában olyan kétszáz éve létrejött fogalmakat használunk, amelyek mára kiüresedtek és/vagy egyszerűen nem fedik le az elmúlt évtizedek alatt létrejött új jelenségeket. Amikor manapság ezeket a fogalmakat kimondjuk, hozzátesszük, már nem pontosak, mégis kevés eltökélt szándék látszik arra, hogy ami ma valójában van, azt végre a nevén nevezzük.

(folytatás mno.hu)

*******************************************************************************************************************************************************************************

2001-ben készült egy magyar ismeretterjesztő film, melynek címe egy kérdés: 

Könnyűzene - könnyű zene?

A közel másfél évtizeddel ezelőtti ellentmondásokra kerestek választ:
Napjaink technicizált világában, a play-back és sokszor az élő zenét teljesen háttérbe szorító, furcsa popzenei kultúra útkeresésében joggal vetődik fel a kérdés szakmai és zenekedvelő körökben: hova lett az igényes, kulturált és valódi tehetséget, elhivatottságot tükröző könnyűzene? Valóban könnyű zene-e a könnyűzene? Mennyi munka, befektetett energia és pénz szükséges ma ahhoz, hogy valaki elismert legyen és közkedvelt? Kiből és milyen alapon lesz befutott, rajongott sztár és miben különbözik a magyar "könnyűzene-ipar" mondjuk az amerikaihoz képest? 
Mára a helyzet jelentősen változott: jóval több a kérdés, és már kevésbé keressük a válaszokat.

*******************************************************************************************************************************************************************************

A Magyar Tudományos Akadémia azonban meglepte a szkeptikusokat: ez év elején kétnapos zenetudományi konferencián foglalkozott a könnyűzenével:

Slágergyanús tudomány: könnyűzenei konferencia az MTA-n

Hogyan próbálta irányítani az állampárt a könnyűzenét a Kádár-korszakban? Vajon egy új nőideál megjelenésével magyarázható Zalatnay Sarolta egykori slágerének, a "Nem várok holnapig!"-nak a sikere? Milyen kapcsolat fűzi össze a cigányzenét a modern dzsesszel? – többek között e kérdésekre keresik a választ az  MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont által  "Könnyűzene – Könnyű zene? 

A szándék tiszteletreméltó. Megvalósítása és eredménye kétséges:

Az MTA zenetudósai botot ragadnak, és megpiszkálják vele a magyar popzenét