1976-ban új munkára, hivatásra vágytam, ezért elkezdtem megkeresni az érdeklődési köreimnek és végzettségeimnek megfelelő lehetőségeket.
Az egyik irány a ZENE volt; szerettem, érdekelt, zongorán és gitáron játszottam...
Évekig voltam Kertész Kornél magán-tanítványa. Tőle tudtam, hogy van OSZK, ahol szintén tanít, és annak a vizsgabizottságnak is tagja, amelyik a hivatásos zongoristákat minősíti.
Így került a felkeresendő intézmények, cégek hosszú listájára az OSZK.
Amikor sorra került és elmentem a Gorkij fasor 38-ba, lenyűgözött a környék és az épület: még lakóhelynek is remek - nem hogy munkahelynek...
A portán megkérdeztem, hogy hol a Személyzeti - mert, ahogy mindenhol, gondoltam itt is náluk tudok érdeklődni.
A magasföldszinti tágas váróteremből több ajtó nyílott. Az egyikből hangos trombitaszó hallatszott ki. Közelebb lépve láttam a táblát: Személyzeti és Engedélyügyi Csoport.
Bekopogtam, beléptem.
A szobában többen ültek íróasztalok mögött, köztük a trombitáló úr is, aki letette hangszerét és kedvesen megkérdezte, hogy mit szeretnék.
-Állás, munkalehetőség ügyben érdeklődnék.
-Milyen hangszeren játszik?
-Hát zongorán és gitáron - de én...
Hamarosan kiderült, hogy itt a zenészeknek biztosítanak munkalehetőséget bel-és külföldön, viszont ha ennél a cégnél szeretnék dolgozni, akkor érdeklődjek az Igazgatóságon - szembeni ajtó... - mondta (későbbi kollégám, Galán Berci).
Kijöttem a szobából és bekopogtam az Igazgatóság feliratú ajtón...