Metro Klub + Herskovits

A magyar beatzene kialakulásának egyik bölcsője, a Metro Klub.

A zenekari szünetekben szalagos magnóról bejátszott zenékkel szórakoztatta a nagyérdeműt Herskovits Tamás.

A teljes írás fotókkal -Gusztafik Tíbor által- itt olvasható: 

A Metro klub hangulatfelelőse:

Herskovits Tamás!

Szöveg:

A magyar beatzene kialakulásának egyik bölcsője, a Metro Klub több helyen is működött, a legendás bázist 1968. április elsején nyitották, a Dohány utca és a Síp utca sarkán. (Ott született a zenekar emblematikus dalainak egyike, a „Dohányfüstös terem”). Bejutni nem volt egyszerű: évadonként 1200 tagságit adtak ki, de csak 500-an fértek be. A kinn rekedtek az első magyar koncert albummal, az „Egy este a Metro Klubban” cíművel vigasztalódhattak. A közönség kábé négyötöde lány volt, a Sztevanovity testvérekért valósággal bolondultak a csajok. Csajok? Szépségkirálynők! Pest leggyönyörűbb női rendszeresen odajártak átszellemülni, a klub kellemes és inspiratív munkakörnyezet jelentett Herskovits Tamás számára, aki a zenekari szünetekben szalagos magnóról bejátszott zenékkel szórakoztatta a nagyérdeműt.

Liszeckij László tagságival büszkélkedhetett, közelről csodálta a minőségi felhozatalt, szívta magába a buli hangulatát, élvezte a műsort:

„A zenét imádtam, rendszerint ott serte-pertéltem a diszkós, Herskovits Tamás körül, felfigyelt rám, idővel összebarátkoztunk. Állati jó DJ volt, a Cintulához hasonlóan ő is pompás orgánummal rendelkezett, ő lett a példaképem, tetszett, ahogyan a műsorokra felkészült, betanulta a szöveget, remek zenei ízlése is volt. Emlékszem arra, ahogyan a Thin Lizzy-Whiskey in the Jar nótáját konferálta: „Whiskey a hordóban, whiskey a csávóban!”

Herskó a soulra és a funkyra szakosodott, zeneileg megkülönböztette magát a többi diszkóstól, imádta a Temtations: Papa Was a Rolling Stone című pompás dalát. Folyamatosan figyeltem, füleltem, tőle tanultam a lemezlovas szakmát.”

Anna örök! Kultikus helyszín a Váci utcában: Anna presszó!

Tamás műsorvezetése, zenei összeállításai kifinomult, igényes hallgatóságot vonzott, a bázisai nívós szórakozóhelyek voltak, a Metro klub után a Víg Matrózban, a Váci utcai Annában és a Széna-téri Éden bárban szórakoztatta a közönséget. Nyaranta a Balaton partján, Tihanyban a Motelben, azaz a („Sárgaházban”) táncoltatta a nagyérdeműt, mely sokak szerint az első balatoni diszkó szórakozóhely volt! Anna törzsközönsége a Balatonra is követte a kedvenc zsokéját, kitört a diszkó-láz a félszigeten! Herskó, az USA-ból hozatta a minőségi zenéket, főleg azokat pörgette.

Herskovits: „Többnyire „fekete” zenét játszottam, soult és funkyt. Természetesen néhány slágert is, (azt is kellett). Nem az ismeretterjesztés volt a célom, hanem a szórakoztatás. Ismeretterjesztésre ott volt a Cintula, meg a Komjáthy, meg a New Musical Express. Rögtön az elején rájöttem, hogy nem én vagyok a fő műsorszám, hanem a ZENE! Két-három mondat a nóták között - elég is volt belőlem - de az lehetőleg vidám és jópofa legyen!”

Tamás az 1970-es évtized derekán külföldre költözött, búcsút intett az országnak és a lemezlovas mesterségnek. Műfajalapítóként fontos szerepet, és jó funkyt játszott, kulcsszereplő volt a diszkós mesterség hazai népszerűsítésében.

Első Lemezlovagok (A diszkózás kezdete a hatvanas években)

 

DJ Kollégák!

„Volt egyszer egy lemezlovas” könyvem adatgyűjtésekor kutakodtam az első magyar diszkók kialakulásáról. Az összegyűjtött anyag végül terjedelmi okok miatt nem került bele a kötetbe, de szívesen közzé adom.

Üdv! DJ Gusztafik Tibor

Részletek videóban itt!

Részlet a könyv témájából:

Első Lemezlovagok

(A diszkózás kezdete a hatvanas években)

Amikor neki gyürkőzünk, hogy megírjuk a hazai diszkózás izgalmas és szövevényes történetét, azonnal fel kell tenni az egyik legfontosabb kérdést! Hol rendeztek először rendszeresen diszkót Magyarországon? Elsőnek lenni történelmi jelentőségű, csakhogy ennyi év távlatából lehetséges-e pontosan megállapítani a szórakoztatás szempontjából hiteles időpontot? Az első bulik időpontjának meghatározása annál is inkább kényes kérdéskör, mert sok évtized távlatából az emlékezet könnyen becsaphatja, még az egyébként pompás memóriával megáldott embereket is. Nem könnyű az eseményeket rekonstruálni, csekély számban maradtak írásos emlékek, sajnos a szem és fültanúk is nagyon kevesen maradtak…

Országszerte elméletileg bárhol, bárki rendezhetett büszke lemez és magnó tulajdonosként a barátainak zenei bemutatóval fűszerezett bulit, házibulit. Menő volt, némi alkotói fantáziával akár nevezhette volna lemezlovasnak is - nem tudta magáról, hogy feltalálta a „spanyolviaszt”. (persze, Kolumbusz is véletlenül fedezte fel Amerikát…)

A mai fiatalok el se tudják képzelni, hogy a hatvanas években nyugati lemezekhez csak kalandos körülmények között lehetett hozzájutni, a beat albumok már-már a kincs kategóriába tartoztak. Miután a hazai zenekarok hosszú ideig csakis külföldi számokat játszottak, a muzsikusok hangyaszorgalommal próbálták rögzíteni a vasárnap esti Top 20-at, a Radio Luxembourg 208-ból. A bibi, csupán az volt, hogy a hang középhullámon érkezett pocsék minőségben, a jel elment és visszajött. A luxi mellett sokan, Cseke László „szabadeurópás” műsorai révén szereztek a zenei műveltséget, csipegettek az 1965-ben indult Komjáthy-féle Vasárnapi koktélból is. A nyugati rádióadásokat zavarták, itt-ott hiányosak voltak a dalok, sebaj, Keresztes Tibornak, Cintulának minden megvolt hanglemezen is! Az ötlet és lemezgazda rajta tartotta a kezét a magyar beat ütőerén, a bandák többségét a saját archívumából táplálta, kölcsönözte a zenei ellátmányt. Bonusként ötleteket adott a gitár nemzedéknek, mely nótákat kötelező betanulni. 1963-ban megalkotta a magyar diszkózás origóját a Fővárosi Művelődési Házban, a Magnós Klubbot. Közben együttműködött az Illéssel, az Omega együttessel, egyebek mellett dolgozott a Budai Ifjúsági Parkban, az Eötvös klub pincéjében, a Hordóban is. Ott volt minden zenei sarokkőnél. (1972-től a Sarokházban is.)

Hol bukkantak fel először pop számokat, előadókat bemutató lemezlovasok?

Szerintem a magyar diszkós műfaj bölcsőjét az egyetemi beat klubok szünet zsokéi ringatták! A zenészek többsége szomjas alkat volt, száraz torokkal botorság lett volna énekelni, ezért 45 percenként kívánatos volt a pihenő. A dobosok körbe szimatoltak a büfé környékén, a szólógitárosok és az énekesek szenzibilis népség, fogékonyak voltak a közönségből érkező jelzésekre, rámentek a „lepattanó labdákra”.

Amíg a bandatagok két rész között lazítottak, diszkós szórakoztatta a nagyérdeműt. Mi volt a feladata a szünet zsokénak? A nagy titkok tudói voltak! Beszélték a beat nyelvét, tudtak angolul, olvasták a szakirodalmat, jelesül a New Musical Express-t. A szó nemes értelmében vett lemezbemutatót tartottak, szöveggel és új nótákkal töltötték ki a szünetet, közben létfontosságú zenei híreket közöltek, a dalokról, a bandák tagjairól, lemez újdonságokról, tuti pletykákról. Ki? Kivel? Mit? Hogyan? Miért? A nagy többség nem tudta, hogy mi történik a beat világában, ezért kihegyezett füllel figyeltek, hallgatták a diszkóst, ki voltak éhezve a friss hírekre. Másnap a tájékozottságukkal vígan menőzhettek a haverok előtt.

Fontos küldetés volt az újdonságok tesztelése is, ha a bemutatott új számok melyek tetszettek a közönségnek, bekerült a zenekarok, Omega, Illés, Metro és a többi csapat repertoárjába is. A Metro zenekar házi DJ-e, Herskovits Tamás, az Omegáé, Szervánszky Atilla, a népszerű Tojás volt.

Keresztes Tibor Cintula: „Az első budapesti diszkó 1963 tavaszán a Lengyel Kultúra Házában volt, a moziteremben rendezték, Svejk nevezetű srác volt a disc jockey. Páran összeadtuk a legjobb lemezeinket, a vetítőfülkében volt az erősítő és kitűnő mozihangszórókon dübörögtek a számok. Teljesen bezsongtak a fiatalok, elszabadultak az érzékek, a fiatalok hirtelen nagyon szerelmesekké váltak, csókolóztak, fogdosták a lányokat, kiadós botrány lett belőle. Az újdonság varázsa, a gépzene szelleme kiszabadult a palackból.”

B. Tóth László az FMH körtermében rendezett, diaporáma vetítéssel fűszerezett parit, ami hasonló volt, mint egy diszkóklub, de tulajdonképpen a Magnós Klub remek házirendezvénye volt

Az első, tagsági megkötés nélküli, heti rendszereséggel megrendezett táncos rendezvény az Állami Könyvterjesztő Vállalat Liszt Ferenc téri Könyvklubjában volt. A szellemi alkotók, a tettestársak, Keresztes Tibor Cintula és a klubvezető Hajnal Gábor voltak. A kultikus helyszín az egykori irodalmi múzsák csókolta Japán kávéház hűlt helye, amely a kommunista korszakban az Állami Könyvterjesztő Vállalat tulajdonában volt.

A kreatív sugallat pillanataira az ötletgazdák másképpen emlékeznek. Keresztes Tibor Cintula: „Állandóan kutattam a megfelelő színteret, ahol muzsikálni tudnék, jártamban-keltemben felfedeztem a Könyvklubbot, amely a központi fekvése miatt ideális terepnek tűnt, a vezetőségnél érdeklődtem, hogy befogadnák-e a disc jockey klubot.”

Hajnal Gábor: „1966 szeptemberében KISZ-vezetőképző táborban voltunk Balatonszemesen, Cintula a szobatársam volt, mint mindig magával hozta a magnóját. Persze, hogy házibulit szerveztünk eszméletlen jókat mulattunk, frenetikus volt. Egyszer az éjszaka közepén a Cintula felvetette: Figyelj Gabesz, pompás helyen, a belvárosban dolgozol, csináljunk a Könyvklubban egy táncos helyet, én viszem magnómat és az ütős zenéket. Tetszett az ötlet, gyorsan koccintottunk is az ötletre. A Könyvklubban a csütörtök az író- olvasó találkozók napja volt, péntek a kártyásoké, többek között Zorán apukája is ott verte a blattot, vasárnaponként Scampolo buli volt, a kedd lett a befutó. Létrejött, beindult az első önálló Disc Jockey Klub!”

Cintula: „Volt a Könyklubban egy jó kis zeneszekrény dinamikus Supraphon lemezjátszóval, magnóval és mikrofonnal egybeépítve, az első időkben arról muzsikáltam. A műsorban a jól bevált Shadows sziporkák: „Apache”, „Kon-Tiki”, „Atlantis”, „Guitar tango” stb. Cliff Richard ínyencségek: „Move it”, „Living Doll”, „Lucky Lips”, „Summer Holiday” stb szóltak. Az örök sztenderdek: Perry Como, The Tornados, Paul Anka, Fats Domino, Beatles, Rolling Stones és Elvis Presley csemegék: All Shook Up’, ‘Return To Sender’, ‘Don't Be Cruel”, Blue Suede Shoes” dübörögtek. Repertoáron:‘Heinz- „Just Like Eddy”, Jerry Lee Lewis: „Great Balls Of Fire”.Az 1966-os menők: The Spencer Davis Group, The Hollies, Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick & Tich, Sam the Sham & the Pharaohs,The Yardbirds vagy éppen a The Searchers, naná, hogy szuper hangulat volt. Akadtak olyan huncut fickók is, akik halmozták az élvezeteket, nem csak a zenét hallgatták, a látkép is lenyűgözte őket. A klubnak volt egy galériája a csajok miniben álltak a korlátnál, kellemes látványt kínáltak az alulról leselkedőknek…”

Hajnal Gábor: „Egyáltalán nem volt nagy hírverés, csupán kiragasztottunk egy kis plakátot a Könyvklub üvegfalára és annyi. Akkoriban szájról-szájra terjedtek a hírek. A Keresztes Tibi az egyetemi klubjaiban bemondta, srácok zenehallgatás keddenként a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. Özönlöttek a beatnikek. A színpad elé pakoltuk Cintula pultját, rajta a Grundig magnóját, a számok a Scampolo két pálca Selmer énekhangfalán szólt. Öt forint volt a belépő, nem kellett tagsági, nem volt megkötés, bárki bejöhetett. Cintula óriási dumát nyomott, elképesztően szórakoztató volt, a Budapesten hamar elszaladt a tánc klub híre, népszerűek lettünk, gombostűt sem lehetett leejteni, bejártak az Illés, az Omega és a Metro zenészei is!”

„A műsor a kornak megfelelően, ismeret átadással, TIT előadás szerűen kezdődött. (A TIT nem más, mint Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szakmai tevékenységet folytató szervezet volt, a kommunista világban.) Az első menetben Cintula „ismereteket terjesztett”, nemcsak Beatles és Rolling Stones létezik jelszóval, bemutatta például az új Beach Boys Good Vibrations albumot, utána pedig lehetett táncolni, ismerkedni, piálni…”-mondta el Hajnal Gabi.

Új szórakoztatási forma született! Ez volt az első DISCO club, még ha nem is így nevezték. A sikeres táncos rendezvény bizonyította, hogy nemcsak a zenekarokra lehet jókat bulizni! A lemezről, magnóról játszott számok, nóták mellé szervírozott műsorvezetői atmoszféra legalább olyan hatásos az ismerkedéshez, tánchoz, kikapcsolódáshoz!

„Cintulának a Könyvklub sikere hiteles referencia, hivatkozási alap volt, az általa vezetett táncos rendezvény nagy durranás volt, nagyszerű lehetőség a vendéglátósoknak is.„- érzékeltette a Könyvklub bulik jelentőségét Hajnal Gábor.

A történelmi hűség kedvéért mondjuk el, három-négy évvel később a klubvezető, Hajnal Gábor is felnyergelt lemezlovasnak! A Danuviában a Generál együttes mellett diszkózott, szerepelt klubokban, muzsikált hajón, tevékenykedett műsorközlőként, és zsokézott, hol másutt, nomenest omen alapon, a Hajnal bárban is!

Hosszú évtizedeken keresztül koncertszervezőként dolgozott, egyebek között- menedzselte a Piramist, tolta a P Mobil szekerét, dolgozott a Budapest Sportcsarnokban, szerkesztette a Petőfi Csarnok Csillagfény diszkóját, istápolta az Exoticot, felkarolta, naná (!) Baby Sisters bombázóit is stb.

 

Gusztafik Tibor

Lemezmásolósdi

Mindössze fél évszázada annak, hogy Magyarországon normál földi halandó még mindig csak nehezen tudott  "nyugati" lemezekhez, zenékhez hozzájutni.

Az 1950-es és '60-as évek évek forradalmian új zenéi, irányzatai nem juthattak el a hazai fiatalok tömegéhez. Bár "a zene nem ismer határokat",  de a vasfüggöny gátat szabott, és még a külföldi rádióadók hangja sem jutott át zavartalanul.
Ám kivételezett emberek és kiskapuk mindig voltak, így beszivárgott némi ízelítő a nyugati hangokból.

Azok a fiatalok, akik meghallották, sok mindent megtettek, hogy minél többet hallgathassák.
Ezért jöttek létre a magnós-klubok, és kezdett kialakulni  a -sok más szempontból is sajátságos- hazai diszkó.

Mindezeket azonban megelőzte egy ember, és az üzlete: Czeglédi és a Hanglemezudvar, a Rákóczi út 80-ban. Igazi hungarikum, kuriózum, városi legenda!

Ismerted a Czeglédit?

“ Becsületes nevén Czeglédi A. Sándor rádió és villanyalkatrész kereskedő, akinek telephelye Budapesten a Rákóczi út 80. szám alatt volt található.
Pontosabban a ház udvarán, ott balra hátul. A kapubejáró oldalfalán a békeidőkből átmenekített szokásnak megfelelő üveges vitrin volt fölerősítve, amiben a városszerte közismert kereskedő a legújabb bakelit lemezeinek borítóit mutatta be.

Nem emlékszem, hogy nála lehetett-e kapni rádió alkatrészeket, mert az 1956 utáni “tinédzserek” kizárólag a hanglemezek miatt látogatták az udvari üzletét. Illetve pontosan nem tudom, mikor kezdte a hanglemezek árusítását, én csak a 60-as évek elején figyeltem föl a kirakatára, addig jobban érdekeltek a Rákóczi úti és a Körúti játékboltok kirakatai. A 60-as évek elejére már beszivárogott az országba a kapitalizmus fertője a rock and roll. 56-os disszidensek küldözgették csomagban, akkor ismertem meg Louis Prima, Pat Boone, Chuck Berry, Elvis Presley, Bill Haley egy-egy számát. Kitört közöttünk a magnó láz: orsó-szalagos Mambó magnókra másoltuk a lemezeket, aztán vittük a házibulikba. Szóval ez a hanglemezudvar arról volt nevezetes, hogy a lemezt átmásolás után visszavittük és a tulaj olcsóbban, de visszavásárolta. Viszont öten-hatan lettünk boldog tulajdonosai a “legújabb” számoknak.“

Darvas László, a Hifi Magazinban így ír róla:

“Ez az intézmény unikum volt, megérdemli, hogy írjak róla. A Rákóczi úton, az Otthon Áruház mellett nyílt a Hanglemezudvar, hangzatos neve ellenére egy szűk udvari üzlethelyiség. Tulajdonosa, Ceglédi úr “tulajdonképpen” nem foglalkozott kölcsönzéssel, arra nem is volt iparengedélye, ő csupán kereskedett a lemezzel, vagyis eladta – azzal a szigorú feltétellel, hogy másnap vissza kell hozni, és ő visszavásárolja a vételár 90 százalékáért. Ez csak szóbeli megállapodás volt, afféle gentlemen’s agreement, de nem volt tanácsos megszegni, Ceglédi ebben nem ismert tréfát, többé nem állt szóba azzal, aki becsapta. Mi, magnósok persze megvetettük a szőrösszívű kapitalistát, a korosodó embert, aki a tinik pénzén szedi meg magát, de utólag el kell ismerni, ügyesen dolgozott. Ismerte a nyugati slágerlistákat, megrendelést adott fel mindenkinek, aki külföldre járt vagy külföldiekkel tartott fenn kapcsolatot. Hétről-hétre felhajtotta a legújabb felvételeket. Azt persze ő is nagyon jól tudta, micsoda világjáró körútra indulnak a lemezei. A kölcsönzési díj nyilván annyi ember között oszlott meg, ahányat csak sikerült suba alatt beszervezni a vállalkozásba, a pénzt néha tizenöten dobták össze. Tessék kiszámítani, mennyi idő jutott egy-egy emberre, hogy elmenjen a lemezért (autója egyikünknek sem volt!), hazavigye, belehallgasson és felvegye. A korongok délután 5 és 6 óra között startoltak a Hanglemezudvarban, mi már harmadkézből, úgy este 8 körül kaptuk kézhez a szállítmányt, és nemsokára becsöngetett érte valaki, hogy kivigye Csillaghegyre, ahová még az éjszaka kiugrik motorral egy újpesti srác – és így tovább, szinte órára beosztva. A hétvége egyetlen napnak számított; a lemezek ilyenkor akkora utat jártak be, hogy összerakva körbeérné az Egyenlítőt.“

Orszáczky "Jackie" Miklós is megemlíti:

"Amikor egész fiatal voltam, a példaképek el voltak zárva tőlünk. Kis lehetőségek azért akadtak: volt például a Rákóczi úton egy Czeglédi nevű hanglemezudvar, és ott meg lehetett vásárolni kislemezen Elvis Presley-től kezdve Otis Reddingig sokakat."

Az elektronikus zene magyar úttörője: Pográcz Zoltán

A disco-centrikusok hajlamosak arra, hogy az EDM-et (Electronic Dance Music) azonosítsák az Electronic Music-kal. Pedig az elektronikus zene igen tág fogalom; ide tartozik minden elektronikus úton komponált és előadott zene.

Tehát az EDM csak egy -jelentős, divatos- ága a nagy műfaj-családnak. Így történhet meg, hogy az EDM egyes külföldi alakjai (el)ismertebbek hazánkban, mint az elektronikus zene magyarországi megalapítói, úttörői.

Ezért -és személyes okokból is- szeretnék megemlékezni Dr. Pongrácz Zoltánról és munkásságáról.

Pongrácz Zoltán az elektronikus zene pionírja, legjelesebb magyar képviselője, több nemzetközi díj nyertese, a Zeneakadémia első elektrozenei professzora, zeneszerző, karnagy.

„Én feltétlenül nagy jövőt jósolok az elektronikus zenének. 

Ha nem hinnék benne, akkor nem csinálnám.” -

Pongrácz Zoltán, 1980.

• 1966-ban elsőként írt először elektronikus zenét honfitársai közül; Kryptothesiphon című művét hangszalagon rögzítette Utrechtben.
• Magyarországon először Pongrácz Zoltánnak volt saját stúdiója. Később a Magyar Filmgyártó Vállalat keretében, majd 1975-ben - két évig tartó kísérleti jellegű tevékenység után - létrejött a Magyar Rádió elektroakusztikus zenei stúdiója.
• 1972-ben komponálta és készítette -a Csehszlovák Rádió kísérleti stúdiójában- a Maríphonia című akusztikus portrét a feleségéről. (Az ő hangjai és testméretei adták a mű hangzását, ritmikáját és formai arányait.) A Mariphonia 1974-ben a bourges-i nemzetközi elektroakusztikus zenei kompozíciós verseny -20 országból beküldött 71 pályamű közül- az első díját nyerte el.
• 1975. február 28-án volt az első nyilvános koncertet, melyen négy magyar zeneszerző – köztük Pongrácz- hat elektronikus műve hangzott el.
• Küldetésének tekintve harcolt az elektronikus zene, a zeneművészet “harmadik korszaka" ügyéért. Sikerült elérnie, hogy fakultatív tantárgyként engedélyezzék az elektronikus zene tanítását a Zeneakadémián; elsőként, és 20 éven át oktatta a zeneszerzés tanszak hallgatóit.

1912. február 5-én született.
A Zeneművészeti Főiskola, zeneszerzés szakán Kodály Zoltán tanítványa volt.
A karnagyképzőt Bécsben végezte,
Berlinben, a Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt tanul, később Utrechtben, a Holland Királyi Egyetemen szonológiai tanszékén folytat elektronikus zenei tanulmányokat,
Az Operaház korrepetitora, majd a Rádió karnagya és zenei rendezője volt.
Tanított a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában,
1975-től - húsz esztendeig - a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzoraként elektroakusztikus zenére oktatja a zeneszerzés tanszak hallgatóit.
Az International Confederation of Electroacoustic Music (székhelye Bourges) egyik alapító tagja, majd alelnöke, később a nemzetközi igazgatóság tagja.
1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996-2000 alelnöke volt.
95 éves korában, 2007. április 3-án reggel, méltósággal viselt hosszú betegség után hunyt el.

Zeneszerzői munkássága a műfajok széles körét öleli fel. Komponál operát; kantátát, szimfonikus és kamarazenét - kezdetben a Kodály iskola szellemében, később - önálló zenei nyelvét kialakítva - szeriális technikával. 

Már korai darabjaiban is megmutatkozik a specifikus hangzások, színek iránti érdeklődése.

Életpályája (főbb művei, könyvei, díjai, elismerései) itt olvashatók:
Fidelio
Wikipedia
Főnix-sarok

Az elektronikus zene című könyve 1980-ban jelent meg kihajtható táblázatokkal, fekete-fehér ábrákkal illusztrálva, magyar-angol, magyar-francia és magyar-német nyelvű szakszótár fejezettel. 

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Egy különleges tevékenységét azonban –ami sokoldalú zenei tudását és emberi hozzáállását jellemzi-, sehol meg sem említik: 
Pongrácz Zoltán nevével először a „Zeneelmélet szórakoztató zenészeknek” című tankönyv írójaként találkoztam. Személyesen a hivatásos előadóművészi (kategória) vizsgán ismerkedtünk meg, ahol a népi zenészek vizsgabizottságának elnöke volt.
Ebben az időben a szórakoztató zene legkiválóbb művészeiből állt a minimum öt tagú vizsgabizottság. 11 tánczenei és 6 népizenei hangszerből, valamint táncdal és nótaénekből lehetett vizsgát tenni az eltérő összetételű bizottságok előtt.
A cigányzenészeket országos (sőt, világhírű) prímások, illetve az adott hangszer virtuózai minősítették. Ezeknek a művészek külön-külön is nagy respektje volt a szakmában. 
Nos, az ilyen tagokból álló vizsgabizottság elnöke volt Pongrácz Zoltán. 
Hozzáértését, döntéseit mindenki elismerte. 
A „tanár úr” szakmai ismerete, véleménye, hallása vitathatatlan volt. Csendes, szerény, kedves modora is hozzájárult tekintélyéhez.

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Hungarian Electroacustic Music

Pongrácz Zoltán

Hungaroton Records Kft.

KERTÉSZ, Péter - narrator
BIKFALVI, Júlia - song and narration
Chorus of the Hungarian Radio and Television
HERENCSÁR, Viktória - cimbalom
RÁCZ, Zoltán - marimba
VAJDA, József - bassoon
KÓSA, Gábor - percussion
FARAGÓ, Béla - synthesizer

ZOLTÁN PONGRÁCZ (1912)

1 Mariphonia (1972) (8´14")
2 Madrigál Petrarca LXI. SzonettJére (1980) /
Madrigal on Petrarca's Sonnet No LXI. (10'03")
3 Contrastes polaires et successifs (1987) * (7´17")
4 Concertino cimbalomra és elektronikára (1989) (11´03")
Concertino - for Cimbalom and Electronics


IVÁN PATACHICH (1922-1993)

5 Barna Jancsi balladája (1976) /
The Ballad of Jancsi Barna (4´57")
6 Metamorfózisok marimbára (1977) /
Metamorphoses for Marimba (8´48")
7 Fagotto digitale (1988) (11´31")
8 Vízizene (1988) / Water Music (9´58")

Összidõ / Total time: 72´53"

OSZK

Volt egyszer egy

Országos Szórakoztatózenei Központ

Az OSZK -tudomásom szerint- most is létezik, de az alábbiakban az általam ismert -és főleg a discoval kapcsolatos- múltját kezdem felidézni.

Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) 1960-ban létrehozott intézmény.

Feladata a szórakoztató zenészek, énekesek (később lemezbemutatók és táncosok) képzése, vizsgáztatása (minősítése), működési engedélyük kiadása valamint munkahelyre történő közvetítése volt.

Hatáskörébe elsősorban a vendéglátóiparban, művelődési házakban, zenés-táncos (alkalmi) rendezvényeken fellépő, dolgozó művészek tartoztak.

Az OSZK a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének illetve a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) intézményeként a –gyakran változó nevű- kulturális, művelődésügyi ágazathoz, minisztériumhoz tartozott.

Szervezete az egész országra kiterjedt:

A budapesti OSZK központból az Igazgatósága, és a központi egységek (bel-és külföldi közvetítés, engedélyügy, központi stúdió) irányították az országos hálózatot: a megyei kirendeltségeket, körzeti- és járási megbízottakat.

OSZK által kiadott működési engedéllyel 16 ezren rendelkeznek. Ők túlnyomó többségben zenészek, de köztük volt Magyarország 1000 lemezbemutatója is.

A központ helyileg a Gorkij, majd Városligeti fasor 38-ban, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének székházában volt (ahogy a legtöbb többi művészeti ágnak is).

A Központi Stúdió (Szófia u. 15.) helyiségeiben zajlott a zenészek tanrend szerinti hangszeres és elméleti képzése, a zenekari gyakorlatok valamint a tánczenészek – és a DJ-k- évenkénti kategória vizsgája.

A népi zenészek tanóráit és vizsgáit általában a Stúdió Rózsa Ferenc utcai egységében tartották.

A Központi Stúdiónak a legtöbb megyében voltak oktatási kirendeltségei.

Az országos stúdióhálózatában évente több ezren vettek részt hangszeres képzésen és továbbképzésen.

Az OSZK (és az MZTSZ) eredetileg tehát a pályára történő felkészítéstől a nyugdíjba menetelig minden szakmai és hivatalos ügyét intézte a hozzá tartozó zenészek.

Ebbe a közegbe, 15 ezer  zenész mellé kerültek be -egyenrangú "kolléga"-ként 1978-ban a disc jockey-k.
Meggyőződésem, hogy a disco szakma és művészeti ág ilyen gyors "hivatalossá válása", kialakulása, és kedvező helyzete nagyrészt az OSZK jól működő szervezetének köszönhető.

folyt. köv. - de nem lesz happy end...

Az Országos Szórakoztatózenei Központ volt a DISCO-INFO kiadója.

Az OSZK és az MZTSZ biztosított hivatalos és anyagi hátteret a kiadványnak, hozzájárulva ezzel a lemezbemutatók képzéséhez.

Ez mindenképpen dicséretes, különösen úgy, hogy a tartalmába soha nem szóltak bele.

OSZK (Országos Szórakoztatózenei Központ)

Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK), az MZTSZ önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti része. Az OSZK, mint munkaközvetítő szervezet, együttműködve az érintett szakszervezeti alapszervezetekkel, mindent megtesz a foglalkoztatás jogszerű, a szórakoztatózenészek érdekeinek leginkább megfelelő kialakításáért. 

Elérhetőség: 
1068 Budapest, Városligeti fasor 38. 
Telefon: 3211-120 


Péter Miklós emlékére