Részletek a cikkben:

Hova tűnt a diszkó?

Táncélmény...

The World Groove Movement - More Furious Dancing!

UNITED & UNIQUE

get your groove on!

The Groove DANCEfloor is a dynamically interactive and creative group dance experience.
With great music, your facilitator will UNITE everyone in a simple movement or rhythm but you get to dance it your own UNIQUE way.
While exploring a variety of styles and genres, we encourage you to enjoy and feel good in your body, every step along the way.
You’ll experience everything from slow delicious meditative grooves, to heart thumping and strength building cardio beats.
The perfect recipe to nurture your body, mind, heart and soul.

A totally different, simple and insanely fun dance experience for everyBODY that nourishes the mind, body, heart and soul.

Egy teljesen más, egyszerű és őrülten szórakoztató táncélmény MINDENKINEK, amely táplálja az elmét, a testet, a szívet és a lelket.

A társastánc vizuális történelme...

A társastánc vizuális történelme 25 tánclépésben

Camille A. Brown: A visual history of social dance in 25 moves | TED Talk

Bizony, volt egy időszak, amikor az OSZK nem csak szórakoztatózenészeket, majd diszkósokat, hanem szinpadi (revű- és stiptease) táncosokat is vizsgáztatott!

Ezt idézi fel az alábbi újságcikk:

Táncosvizsga: Gyertya, fény, keringő

"A zsűri: Török Jolán, a Táncművész Szövetség elnöke és Bakó Gábor táncos, a Macskák és mindenféle más főszereplője és természetesen Jeszenszky Endre, balettmester, tánctanár, koreográfus, nemzeti intézmény. "

Jeszenszky Endre

Bakó Gábor

A Mesterről itt is: Zenei érdekességek

Szerettem volna megosztani ezt a bejegyzést a Disco-Story csoportban, de a Facebook cenzúra nem engedte!

A „tánc” születése - Andrásfalvy Bertalan

 

Andrásfalvy Bertalan

A „tánc” születése¹

Tánc - ez a szó mai nyelvünkben ritmikus, szabályozottan ismétlődő emberi mozgást jelent, melyet általában zenére, énekre járnak. A táncnak a muzsikához való szoros kapcsolatát kifejezi az eredeti, a görög nyelvből átvett latin szó: chorca („tánc”). Ebből jön a kórus, az énekkar, az énekkar helye a templomban, továbbá a choreum, ami annyit tesz, mint a görögből vett orchestra. Mindkét szó annyit jelent, mint táncház, a tánc helye, az európai nyelvekben a zenekar (orchester) vagy a hangverseny helye. Maga a tánc szó is közös gyökerű szinte az összes európai nyelvben: Tanz (német), tanec (szlovák, cseh, orosz), tanssi, tanhu ( finn), tants (észt), dans (román). Mi a tánc szavunkat valószínűleg a németből vettük át.²

Más nyelvekből átvett szavaknál a művelődéstörténet és a néprajzi kutatás feltételezi azt, hogy egy új, idegenből jött szó azért honosodhat meg egy nyelvben, mert a szóval új fogalom is érkezett. Eszerint ha a tánc szó nyelvünkben német eredetű, mi magyarok addig nem is táncoltunk, amíg a táncot a németektől meg nem tanultuk? És a többi nép, az angol, a francia, a román, a lengyel is csak később kezdett el táncolni, miután ez a szó (és tánc) elterjedt és átvehették? Ez valóban képtelenség. A legfejletlenebb társadalmak is ismernek táncokat, sőt az állatok között is vannak olyanok, amelyek többé-kevésbé ritmikus, ismétlődő, táncszerű mozdulatokat tesznek, és ezek a mozdulatok nincsenek összefüggésben élelemszerzéssel vagy más hasznos tevékenységgel.

Éppen azért, mert oly sok nyelv vette át ezt a szót, föl kell tételeznünk, hogy ezzel egy új fogalom is megjelent a népek életében. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk azokat a szavakat, amelyek a tánccal kapcsolatosak, a mi nyelvünkben is rendkívül sok kifejezésre találunk, melyek a tánc különféle mozgásbeli sajátosságaira utalnak. A táncol szó helyett mondhatjuk, hogy jár (járja, megjárja, eljárja), ugrik, sürög forog, tombol(...), fordul, apróz, lép, megrak, pontoz stb. Bizonyos táncoknak, táncolási módoknak - nemcsak a magyarban, hanem más nyelvekben is - olyan megjelölését is ismerjük, melyek függetlenek a tánc szótól. Dunafalván (Dunaszekcső-sziget) tavasszal járták a leányok a böjti ugróst, mert a leány körtáncra nem is volt érvényes a böjti tánctilalom. Nem is nevezték táncnak. Hasonlóan karikáznak, fércelnek, sivitelnek, hajabokáznak, futnak, ugranak a leányok körben, Somogyban és a Duna mentén, a Sárközben és Szlavóniában is. A németek a körtánc járására nem használják a tánc szót, hanem azt mondják: reigen. Később lesz csak jelzős szerkezettel Reigen-tanz (körtánc) a neve ennek a formának. A románban a körtánc neve hora, vagy sîrba (ejtsd:szirba), általában pedig joc (ejtsd: zsok) vagyis játék. Táncolni általában: a juca, de ők is átvették a tánc szót, dans. Mindebből már sejthető, hogy a tánc szóval az addig gyakorolt táncoktól eltérő, új mozgásformát jelöltek, és ez az új forma terjedt el a szóval.

A tánc felfokozott, művészi mozgás. Nem gyakorlati, „hasznos” tevékenység, hanem érzelmek, indulatok megélésének, kifejezésének és megszelídítésének eszköze, nyelve. Kifejezheti, elmélyítheti a szeretetet, a kapcsolatot, az egybetartozást, és kifejezheti a harcot, a vetélkedést, a gyűlöletet és a küzdelemre készülődést. Az embert ezek a szélsőséges érzések mélyen érintették a kezdetektől, de a társadalom ezek kifejezését nem mindenkor engedte meg, és nem minden formában. Az európai középkorban a szeretet, az összetartozás érzését csak igen visszafogottan, nyilvánosan csak a körtáncokban, lánctáncokban engedte meg. Az összefogódzott láncban énekszóra vagy muzsikára egyszerre mozgó emberek tánca kifejezte a közösséget, és erőt sugárzott minden résztvevőre és szemlélőre. Az egyén csak e közösségen keresztül „beszélhetett” mozdulataival, választottjával, kettejük kapcsolata másképpen nyilvánosságot nem kaphatott.

A harc, a gyűlölet kifejezésére, a vetélkedésre, párbajra a középkori társadalom nyilvánosan nem adott engedélyt. Ez nem jelentette azt, hogy effajta táncokra, küzdelmekre nem került volna sor, de nem nyilvánosan. A spártai ifjak az ókorban harci tánccal, a pürrikionnal készültek a háborúra. Lukianos róluk írta: „Így aztán le is győznek mindenkit a zene és a ritmus vezetése mellett... elöljáróikat és vezéreiket táncvezetőknek nevezték.”³ Így táncolva, nem ritkán asszonyaik énekkíséretére küzdöttek egymás ellen a szatmári botoló cigányok a közelmúltban, de a XVIII. századi periratokból tudjuk, hogy táncolva verekedtek még a magyarok és a szerbek is a Dunántúlon. Csak azért maradt fenn írás ezekről, mert halállal végződtek. A török ellen küzdő magyar hajdúk fegyveres harci táncáról is vannak írásos és rajzos tudósítások: ezeket saját énekszavukkal is kísérték. Xenophon Anabazisában írt arról, hogy a visszavonuló és elcsigázott görög zsoldosok pihenőjükön harci táncban gyönyörködtek, és abból vettek új erőt. Ebben az ellenséget és saját harcosaikat megjelenítő szereplők vívtak színlelt élethalálharcot, melyet természetesen a görög harcos nyert meg.⁴ A középkor óta Európában számos helyen jártak ún. moreszkát, ebben a pogány és a keresztény harcosokat jelenítették meg a táncosok, és a színlelt viaskodás után a keresztények győzelmét ünnepelte a közönség.⁵

Az ünnepi, színjátékszerű szertartásos táncokat nem számítva Európában a reneszánszig csak kör- és lánctáncokat jártak. Páros tánc nem létezett. Szerencsések vagyunk, mert a középkor és a reneszánsz táncairól számos freskó, kódexekben rejtőző illusztráció, rézmetszet és olajfestmény készült. Fra Angelico Utolsó Ítélet⁶ című festményén az üdvözültek az angyalokkal összefogódzva táncolnak körben a Paradicsomban. Maszkos körtáncot ábrázol Albrecht Dürer⁷ egy metszete, hogy csak e kettőt említsem. Ez a lánctánc, füzértánc, a carole vagy karole, az espringola, a branle. Ezeknek a járását mondták a németek reigennek.⁸

Thoinot Arbeau 1588-ban megjelent táncokról szóló művében, az Orchésographie-ben teljes képet nyújt a XVI. századi Franciaország tánckultúrájáról, és egyben egész Európa reneszánsz táncvilágáról.⁹ Művében már említ páros táncokat is, de az ő életében ezek jelentették a legújabb divatot: azt a szabadságot, hogy a közös lánctánc már szétszakadhatott, és a férfi párjával külön is fordulhatott. A legelterjedtebb, általánosnak mondható táncok, az ő idejében még a branle-ok, a füzértáncok különféle változatai. Branler franciául ide-oda lendülést, ingást, lóbálást, rázást jelent, rokon az angol brawl, az olasz brando és a spanyol bran szóval. Nyilvános mulatságokon ez volt a nyitó tánc, és csak ezután kerülhetett sor más táncokra. Maguk a branle-ok is többnyire két, ritkábban három részből álltak. Ugyanaz a dallam megszólalt lassan páros, majd gyorsabb páratlan ritmusban. Ezt a gyakorlatot nevezték proportiónak, és elterjedt egész Európában.¹⁰ Reverend abbé, XlV. Lajos francia király erdélyi ügyvivője a következőket írta 1736-ban Bethlen Miklós nevében¹¹: „A mi összes táncaink nem állnak egyébből, mint amit Franciaországban branles-nak vagy contredanse-nak neveznek. A táncosok kezet adnak egymásnak, és az első vezeti az egész sort. Előbb elég lassú lépéssel kezdi, majd kissé élénkebben folytatja és a gavotte-hoz hasonlóan végzi, melyben a férfi két kezével átölelve az őt követő hölgyet, azt többször megforgatja, de anélkül, hogy forgatás közben az alkotott félkörből kilépve - úgy, hogy egy nagy teremben hét-nyolc forog hölgyével, miközben a többiek pontosan megtartják a félkör alakját.”¹²

A későbbi századokban ez a zárt vagy nyitott lánc- vagy füzértánc fokozatosan kiszorult a mulatságokból, egyre többet táncolnak már a kiszakadt körből párosan, majd a legtöbb helyen el is maradt a kezdő lánctánc, helyette a férfi párosan táncol hölgyével, azt forgatta, kerülte, amint ezt újra képeken is megfigyelhetjük (pl. a Birckenstein-féle gyűjteményben 1886-ból¹³ ). A rögtönzött páros forgó és forgató táncok azután újra szabályozódnak, és létrejönnek számos változatban a máig is élő, kötött motívumokból álló ún. kontratáncok,¹⁴ a tánc újra szabályozottá válik. Ez a folyamat azonban nem mindenhol zajlik le így, hanem csak Európa középső és nyugati felében. Ott tehát, ahová eljutott a reneszánsz szabadossága, individualizmusa, vagyis addig, ameddig a nyugati kereszténység terjedt. Ez a nagy kulturális választóvonal Nyugat- és Közép-Európa, valamit Kelet-Európa között. A Magyar Királyság egyértelműen ehhez a nyugati félhez tartozott, keleti határain túl kezdődött az ortodoxia világa, ahová már sem a clunyi reform, sem Szent Ferenc forradalma, sem a reneszánsz, sem a reformáció, sem a barokk szellemisége nem hatolhatott be társadalmat és gondolkodást átalakító erővel, legfeljebb külsőségekben vettek át valamit az uralkodók. Kelet-Európában napjainkig tartott a lánctáncok szinte kizárólagos uralma, a horák, kolók, a horovodok táncvilága. A keleti Kárpátokon túl, a Magyar Királyság egykori határain túl élő moldvai csángók táncéletébe is csak a legutóbbi évtizedekben került bele a páros tánc valamilyen formája. Itt kihívó, szemérmetlen dolognak is számított volna egy férfi és egy nő külön tánca.

A rögtönzött páros táncok világában már megjelenik szelíd formában a szerelem, az összetartozás érzésének az ellentéte - a harc, a vetélkedés táncos kifejeződése. De csak ott, ahol a körtáncok felbomlása után kialakult improvizáció nem lép be az újra szorosan kötött kontratáncok világába. Páros táncainkban ott van egymás mellett és után, egyetlen táncfolyamatban a szorosan átöleléses forgó, aztán a pár elengedése, csalogatása, megcsalása, az üldözés, a kijátszás, az egymással versengő szerep is. Ez a szerelem teljessége, a catullusi odi et amo¹⁵ visszfénye. Erről a páros táncról szólnak költőink is. Balassi Bálint „Bebek Judit nevére”,¹⁶ „Júliát hasonlítja a szerelemhez”,¹⁷ (...) Arany János „Öldöklő Angyal”¹⁸ című töredékében.

(...) A gyermekköltészet és szokásvilág az egykor a felnőttek körében élt, kialakult költői formákat, dalokat, táncokat, szokásokat, ritmusokat őrizhette meg. A magyarság egykori lánc- és körtáncai ma már csak néhány néprajzi csoportban jelennek meg, rendszerint nagylányok karikázóiban, elsősorban a Sárközben, a Duna mentén, az egykori szlavóniai magyar sziget falvaiban, Somogyban és néhány palóc faluban. De mindenütt megvoltak ezek az énekes-táncos, párválasztós gyermekjátékok, melyeket ma sem nevezünk táncnak, hanem csak játéknak. Többnyire csak kislányok, kisebb fiúkkal - akik hamarosan ki is maradnak majd a leánycsapatból - karéjban, körben, lassú tempóban fordulnak, lépnek körbe, s van, hogy egyikük még bent áll, vagy bent ellenkező irányban halad, szintén e ritmusban lépkedve. Amikor ez a bent járó párt választ, szakít ki magának a körből, derékon kapja, és sebesen forogni kezd vele, a nóta frissbe csap át:

„Ezt szeretem,
Ezt kedvelem,
Ez az én kedvesem”

vagy

„Ezt ölelem,
Ezt csókolom...” stb.

A kör vagy szétszakad szintén párokra, vagy tapsolva kíséri énekével a bent forgókat. Kiss Áron Magyar gyermekjáték c. gyűjteményében, a Magyar Népzene Tára első, Gyermekjátékok című kötetében tucatjával találjuk változatait a magyar nyelvterület minden részéből.¹⁹

Szemünk előtt ismétlődik meg az, amiről Arbeau írt. A középkori lánctánc szétszakad. Forradalom, újítás, eddig meg nem tűrt szabadosság: valaki egyet választ ki, kiszakítja a körből, megöleli, nem szégyelli: „Ezt szeretem, ezt kedvelem...”, és forgatja, forgatja magának. Ez már nem a megszokott karikázó, lépő, futó, ugró, sergő, sifitelő karika, lánc! Két ember nyilvános magánügye, egymást élvező öröm-kapcsolatának bemutatása. Ez rohant végig egykor Európán, új szót, fogalmat és életérzést sodorva magával: ez már a Tánc.

 

---

¹ Első megjelenése: Andrásfalvy 2002a.

² A tánc kifejezés első előfordulásai magyar forrásokban a XVI. század közepére tehetők. Err

 

Táncenergia

A tánc -fizikai értelemben- alternatív, mobil energiaforrás.

A zene mozgás - a mozgás energia.

A táncolók mozgását elektromos energiává alakító táncparkett ötlete nem új, de a kivitelezését még mindig fejleszti a holland Energy Floors.

TECHNOLOGY

The technology we use to convert kinetic energy into usable electricity was developed in 2007 and the first one to be put on the market. 

Electromechanical system 
Our partners of Delft and Eindhoven Universities of Technology investigated various options: piezo, thermoelectric conversion and hydraulic systems. An electromechanical system, which transforms small vertical movements into a rotating movement that drives a generator, turned out to be the best option.

Diszkó(s) - tánc

A mondás szerint a suszternak mindig lyukas a cipője.

Vajon akiknek az a mestersége, hogy másokat megtáncoltassanak, milyen mozgáskultúrával rendelkeznek?

Tudnak a DJ-k táncolni?

Na figyelj:

A lágyabb mozdulatok kedvelőinek itt a legendás finn retró diszkó tanfolyam:

Az Animal Cannibals elárulja a diszkótánc lényegét: tekerd jobbra, tekerd balra...

Kicsit komolyabban:

Disco Dance: History and Popular Disco Dance Moves

Csak vidáman:

Búcsútánc.

Diszkó és tánc a játszótéren

Elmúltak azok az idők, amikor a gyerekek arról álmodtak, hogy tűzoltók lesznek vagy katonák - nem is beszélve a vadakat terelő juhászról (József Attila: Altató).

Tudják ezt a "játékgyártók" is, mint például az a holland cég mely a nyilvános játszóterekre interaktív diszkó-pultokat és táncparketteket tervezett a mai tizenévesek számára.

Napelemes, kültéri DJ pult 

A kültéri nyilvános DJ-"asztal" tönkretehetetlen, vízálló, acél burkolatú - és minden napenergiával működik.

Okos-telefon (iPhone vagy iPad készülék) illeszthető hozzá, és így a gyerekek saját zenéjüket játszhatják az érintőpanel segítségével, a beállítások vezérlésével. (A pult kitelepítői limitálhatják a maximális hangerőt és az időtartamot, amikor a rendszer leáll.)

Használati utasítás, bemutató videó:

Aki táncolni szeretne a zenére, annak ott van az interaktív táncparkett, amely reagál a mozgásra.

Lánycsábítás...

 

Békés Megyei Hírlap, 1994. január 15.