Kedves kollégám, Galán Berci nem volt rest, és a vizsgajelentkezési lapokról kigyűjtötte, hogy mi volt az eredeti foglalkozásuk.
Íme a 202 szakma felsorolása:
(Forrás: Disco Info 1985/1)
Bárki lehet lemezlovas?
Sőt
Bárki lehet...???
Bárki lehet lemezlovas?
Sőt
Bárki lehet...???
Évtizedek legendás budapesti szórakozóhelyeit -koncert- és bulihelyszíneit- bemutató térképeket készített Vizi Ákos grafikus az 1980-2010 közötti időszakról:
"A 80-as évek éjszakai életét feldolgozó térképen jórészt egyetemi klubok ,gyárak és a művelődési intézmények kultúrtermei láthatók; ezekben volt minden, diszkó meg rockkoncert is. A nagyobb volumenű rendezvényeket pedig a stadionokban, esetleg szabadtéren tartották..."„A nyolcvanas években főleg ifjúsági házak, egyetemi klubok és különféle más, az állam által létrehozott, működtetett és kontrollált helyek léteztek, ezek adták át aztán részben a helyüket az évtized végén az alternatív zenei kluboknak, olyanoknak, mint az emblematikus Tilos az Á vagy a Fekete Lyuk, de megjelentek a kultikus külföldi zenekarok rajongótáborát befogadó rendezvények, olyanok, mint a Depeche Mode- vagy a Cure-klub. A klubélet felfutását követte aztán a kilencvenes évek elején a zenés-táncos helyek, a rockdiszkók gyors elterjedése. Mindeközben a hétvégi házibulik is fontos részét képezték az éjszakai életnek”
A teljes diplomamunka itt olvasható:

![]() |
| részlet a kutatásból |
A Művelődéskutató Intézet megbízásával 1984-ben nagyszabású kutatás készült a szórakoztatásban tevékenykedők helyzetéről.
A kutatási minta az OSZK-nál nyilvántartott mintegy 20.000 szórakoztató zenész, énekes és lemezbemutató adataira épült.
Ezt követően, 1985-ben már kizárólag a lemezbemutatók tevékenységének, helyzetének "értékszempontú vizsgálata" készült el.
A kutatások eredményeit Dr. Szak Péter Otmár (zeneszerző, zongoraművész, filozófus, szociológus 1947–1992) teszi közzé a Disco-Info 1986/5 számában.
Ebből néhány érdekesség:
"A nők aránya a zenészek, énekesek között 4,7%, a lemezbemutatóknál 2,4%".
("Kutatásunk során megállapíthattuk, hogy ez a tevékenység nem nőies.)
Harminc évnél idősebb 71,2% illetve 26,2%.
Budapesten született 17,5% illetve 31,2%.
("Nehezen értelmezhető" adatként szerepel a Szeged-környékiek magas aránya.)
A DJ. kategória vizsgán "aggasztó, hogy a vizsgált években minden részeredményben csökkentek a pontszámok, ami egyértelműen a jelentkezők gyengébb felkészültségére utal: az elméleti átlag 1983-ban 12,04, 1985-ben 8,79; a gyakorlati 10,28 illetve 6,92 pont volt".
"Feltűnő, hogy a minimális angol nyelvismeret is gondot okoz a jelentkezők nem kis hányadánál."
"A már megszerzett kategória javítása nem könnyű: az újra jelentkezőknek csak 37%-a tudott magasabb minősítést elérni."
Tudomásom szerint azóta ilyen felmérés nem készült.
Ennek ellenére a szórakoztatásban tevékenykedők jelenlegi helyzetéről vannak ismereteink.
A kutatásról a cikk folytatása ide klikkelve olvasható.
"Az újsághoz egy hangkazetta melléklet tartozott azért, hogy az írásban bemutatott együttesek zenéjéből tartalmazzon ízelítőt.
A lemezek megszerzését, a számok felkonferálását, és a mesterszalag felvételét profi DJk végezték."
"Már a 1. szám is kazettamelléklettel jelent meg, melyen "nem más, mint" B. Tóth László mondta az összekötő szöveget.
A zenei illusztrációkhoz szükséges lemezek biztosítását, a számok felkonferálását, és a mesterszalag felvételét legtöbbször Cserhalmi György végezte. Jó néhány órát, éjszakát áldozott arra, hogy a rá jellemző lelkesedéssel és minőségben, -épp hogy határidőre- elkészítse a mesterszalagot. (Sajnos nekem már egy sincs meg.)
Ezt követően megkezdtük a házilagos sokszorosítást, másolást, hogy mind elkészüljön, mire az újságokkal végez a nyomda."
"A DISCO-INFO ezen számát kazettamelléklet nélkül adjuk ki. Előfizetőink azonban még a nyáron dupla időtartamú, újdonságokat és ritkaságokat tartalmazó kazettát kapnak."
A HFM jelenből múlttá vált, zárt művé, 40 kötetes házikönyvtárrá - bizonyos mértékig szakkönyvtárrá.
Mert bár minden egyes kötetünk "újság" volt, tehát a mindenkori mának szólt (olyan eseményekről és olyan készülékekről tájékoztatott, amelyek azóta rég nem időszerűek), szinte mindegyikben akadt olyan szakcikk, méréstechnikai összefoglaló, "audiofil-továbbképző" publicisztika vagy akár készülékteszt is, amely még sokáig nem veszíti el aktualitását.


Mi, akik hifi-újságírásra adtuk a fejünket, pár nagyon ifjú titántól eltekintve, valamennyien a ma már történelmi távlatokba vesző Hifi Magazinon szocializálódtunk, nőttünk fel; belőle tanultuk a reprodukált zene esztétikáját és az alapfogalmakat; a HFM felbujtására vesződtünk A-B tesztekkel, kábelekkel meg asztalkákkal. Bevallva vagy tagadva, de mindannyian Darvas László kalapjából bújtunk elő – nem megkerülhető a kérdés: hogyan hifizik, min kísérletezik, egyáltalán: hogyan él ebben a harminc évvel ezelőttire aligha hasonlító világban?
