Szkopál Béla - Radio Novi Sad

„Ne kergessél futó szüzet, hallgass inkább „Futótűzet”!

Futótűz-varázsló

A hetvenes években a Radio Novi Sad (Újvidéki Rádió) Szkopál Béla hangjátékszerű, képzeletgazdag műsoraival diszkós nemzedékek számára jelölte ki a követendő utat. Unalmas közhelyek, sablonos összekötőszövegek sohasem jellemezték, annál inkább formabontó fantáziadús előadásmód: „rejtői” szófordulatok, Monty Pyton abszurditása, a Radio Luxembourg dísz zsokéinak laza hangvétele, „szkopálosan” szervírozva! (Bonusként különleges zörejek, jingle-k, effektek kavalkádja.)

Szkopál filmajánló: „Új magyarul beszélő, magyar western film, melynek címe: Hónuk alatt fütyült a szél! Kaliforniai préri, valahol a Hortobágyon, gémes kút mögött muskátlis ablakok, ablakok mögött betyárcsárda: Saloon! Szalunban betyárok szalunnáznak, háttérben a Fonográf zenekar játszik és veszít…”

Hálás köszönet DJ Török Jánosnak az akusztikai inspirációért!

Az éter korai angolszász, és persze magyar csillagairól jóval bővebben: Gusztafik Tibor: Best of DJ című készülő könyvében

Maestro: Szkopál Béla

Éliás Gyula a nyűgös zseni...

D. Molnár György: „Éliás Gyula kivételesen rátermett lemezlovas volt. Páratlanul bőséges lemezgyűjteményéből pompás érzékkel válogatott, az előadókról és a zenék hátteréről komoly lexikális tudása volt. Dramaturgiai szempontból tökéletesen felépítette a műsorait, a végére időzítette a csúcshangulatot, ösztönösen érezte a mesterfogásokat.”

„Véleményem szerint a magyarországi DJ mesterség dobogóján, a Cintula, D Molnár Gyuri és az Éliás Gyula voltak! Közöttük a sorrend egyéni ízlés kérdése.

Gyuszi toppon volt zeneileg, az összekötő szövegeivel, minden váratlan helyzetben feltalálta magát, frappánsan csípőből reagált”- értékelt DJ Liszi, alias Liszeczky László.

Éliás story bővebben: Gusztafik Tibor: Best of DJ című készülő könyvében

 

Cintula 80.

 

Az örökifjú nyolcvanas, avagy

Hódító Keresztes hadjárat:

diszkó ritmusban!

 

 

A magyar beat, pop és a diszkó történelméből Cintula személyét oktalanság kihagyni, ahogyan a Beatlest is lehetetlenség kifelejteni a könnyűzenei analesekből.

Az 1960-as évtized hajnalán, az új műfaj, a beat, magyarországi bimbózásakor kulcsszerepet játszott, óriási bakelitgyűjteményével, zenei ötleteivel, szellemi munícióval segítette a lelkes beatnikeket, a gitáros jampecokat! Az Illés, a Metró, a Scampolo, az Omega és a Liversing, vagyis a korabeli koppintós bandák előadói repertoárját szélesítette. Nélküle sokkal kurtább lett volna a Nagy Generáció…

A két lábon járó szövegláda bármilyen társaságba, élethelyzetbe érkezik delejes egyénisége folytán azonnal övé lesz a reflektorfény, vagány dumák lapulnak a tarsolyában, folyamatosan mókázik, vicceket mesél, nyomja jellegzetesen „cintulás” vakert…

Óriási a csávó, habár sűrűn feledékeny, elmegy diszkózni Záhonyba vagy akár Sopronba, hangtechnika, zeneanyag, lemezek nélkül, mégsem lehet rá haragudni, a pincérek, szakácsok készséggel kisegítik egy-két kopottas kazival, leharcolt CD-vel. Pompás orgánumával, évtizedes rutinjával, kölcsön hanganyagból is profin megoldja a showt! A bulijain a diszkó pult mögött maga a megtestesült jókedv, élvezi a lemezlovas mesterséget, szórakoztat, szórakozik, mindig jól érzi magát! Le se tagadhatja, hogy a Radio Luxemburg műsorain vérteződött, előadói stílusa, konferálásai, beszéd hangsúlyai, a bombaformát mutató rádiós DJ-ék, Bob Stewart, Tony Prince legjobb műsorvezetői napjait idézik. A híres brit presenterek magyar szinkronhangjaként üzemel, tán jobb, is mint eredetiben!

Az ókori görög istenekben többek között az volt a csodálatos, hogy hús vér mítoszok voltak, mulattak, szerelmeskedtek, veszekedtek, habzsolták az életet! Keresztes Tibor, a magyar diszkós isten sohasem vetette meg az élvezeteket, a nők, a pia, a zene szentháromsága vezeti az úton. Így van ez rendjén, kinek kellenek a műanyag zsúrfiúk, amikor a gyűrött arcú csodafigurák sokkal izgalmasabbak!

Cintula, hajós édesapától örökölte a regulát, ahány kikötő (diszkóhely), annyi apropó… Zsigerileg kódolt nőfalóként minden kísértésnek ellent tud állni, kivéve a női bájak által kínált örömöket! Portréját csábos hölgypartnerek nélkül képtelenség megrajzolni, szorgalmas skalpvadászként, káprázatos trófea gyűjteménnyel büszkélkedhet. Évtizedeken át a kifutók környékén legyeskedett, bombázó manekenek zsongták körül, ő pedig engedett a csábításnak, tegyük azt is hozzá, vérbeli gurmanként kizárólag a csemegékre szakosodott. 

 Nomenest ómen, a név kötelez, Tibor, Keresztes (lemez) lovag. Ő a legnagyobb, ez nem kérdés, 197 centiméterrel bizonyítja! Cintulát, disc jockey legendának nevezni olyan, mintha a Superman-ről azt mondanánk, hogy erős… 

Oké zsoké, fülig érő vigyorú dumaláda, fesztelen vidámság, csillogó szemek, kackiás bajusz:

Let’s Dance!

Isten éltesse a Mestert!

Gusztafik Tibor

 

Metro Klub + Herskovits

A magyar beatzene kialakulásának egyik bölcsője, a Metro Klub.

A zenekari szünetekben szalagos magnóról bejátszott zenékkel szórakoztatta a nagyérdeműt Herskovits Tamás.

A teljes írás fotókkal -Gusztafik Tíbor által- itt olvasható: 

A Metro klub hangulatfelelőse:

Herskovits Tamás!

Szöveg:

A magyar beatzene kialakulásának egyik bölcsője, a Metro Klub több helyen is működött, a legendás bázist 1968. április elsején nyitották, a Dohány utca és a Síp utca sarkán. (Ott született a zenekar emblematikus dalainak egyike, a „Dohányfüstös terem”). Bejutni nem volt egyszerű: évadonként 1200 tagságit adtak ki, de csak 500-an fértek be. A kinn rekedtek az első magyar koncert albummal, az „Egy este a Metro Klubban” cíművel vigasztalódhattak. A közönség kábé négyötöde lány volt, a Sztevanovity testvérekért valósággal bolondultak a csajok. Csajok? Szépségkirálynők! Pest leggyönyörűbb női rendszeresen odajártak átszellemülni, a klub kellemes és inspiratív munkakörnyezet jelentett Herskovits Tamás számára, aki a zenekari szünetekben szalagos magnóról bejátszott zenékkel szórakoztatta a nagyérdeműt.

Liszeckij László tagságival büszkélkedhetett, közelről csodálta a minőségi felhozatalt, szívta magába a buli hangulatát, élvezte a műsort:

„A zenét imádtam, rendszerint ott serte-pertéltem a diszkós, Herskovits Tamás körül, felfigyelt rám, idővel összebarátkoztunk. Állati jó DJ volt, a Cintulához hasonlóan ő is pompás orgánummal rendelkezett, ő lett a példaképem, tetszett, ahogyan a műsorokra felkészült, betanulta a szöveget, remek zenei ízlése is volt. Emlékszem arra, ahogyan a Thin Lizzy-Whiskey in the Jar nótáját konferálta: „Whiskey a hordóban, whiskey a csávóban!”

Herskó a soulra és a funkyra szakosodott, zeneileg megkülönböztette magát a többi diszkóstól, imádta a Temtations: Papa Was a Rolling Stone című pompás dalát. Folyamatosan figyeltem, füleltem, tőle tanultam a lemezlovas szakmát.”

Anna örök! Kultikus helyszín a Váci utcában: Anna presszó!

Tamás műsorvezetése, zenei összeállításai kifinomult, igényes hallgatóságot vonzott, a bázisai nívós szórakozóhelyek voltak, a Metro klub után a Víg Matrózban, a Váci utcai Annában és a Széna-téri Éden bárban szórakoztatta a közönséget. Nyaranta a Balaton partján, Tihanyban a Motelben, azaz a („Sárgaházban”) táncoltatta a nagyérdeműt, mely sokak szerint az első balatoni diszkó szórakozóhely volt! Anna törzsközönsége a Balatonra is követte a kedvenc zsokéját, kitört a diszkó-láz a félszigeten! Herskó, az USA-ból hozatta a minőségi zenéket, főleg azokat pörgette.

Herskovits: „Többnyire „fekete” zenét játszottam, soult és funkyt. Természetesen néhány slágert is, (azt is kellett). Nem az ismeretterjesztés volt a célom, hanem a szórakoztatás. Ismeretterjesztésre ott volt a Cintula, meg a Komjáthy, meg a New Musical Express. Rögtön az elején rájöttem, hogy nem én vagyok a fő műsorszám, hanem a ZENE! Két-három mondat a nóták között - elég is volt belőlem - de az lehetőleg vidám és jópofa legyen!”

Tamás az 1970-es évtized derekán külföldre költözött, búcsút intett az országnak és a lemezlovas mesterségnek. Műfajalapítóként fontos szerepet, és jó funkyt játszott, kulcsszereplő volt a diszkós mesterség hazai népszerűsítésében.

Első Lemezlovagok (A diszkózás kezdete a hatvanas években)

 

DJ Kollégák!

„Volt egyszer egy lemezlovas” könyvem adatgyűjtésekor kutakodtam az első magyar diszkók kialakulásáról. Az összegyűjtött anyag végül terjedelmi okok miatt nem került bele a kötetbe, de szívesen közzé adom.

Üdv! DJ Gusztafik Tibor

Részletek videóban itt!

Részlet a könyv témájából:

Első Lemezlovagok

(A diszkózás kezdete a hatvanas években)

Amikor neki gyürkőzünk, hogy megírjuk a hazai diszkózás izgalmas és szövevényes történetét, azonnal fel kell tenni az egyik legfontosabb kérdést! Hol rendeztek először rendszeresen diszkót Magyarországon? Elsőnek lenni történelmi jelentőségű, csakhogy ennyi év távlatából lehetséges-e pontosan megállapítani a szórakoztatás szempontjából hiteles időpontot? Az első bulik időpontjának meghatározása annál is inkább kényes kérdéskör, mert sok évtized távlatából az emlékezet könnyen becsaphatja, még az egyébként pompás memóriával megáldott embereket is. Nem könnyű az eseményeket rekonstruálni, csekély számban maradtak írásos emlékek, sajnos a szem és fültanúk is nagyon kevesen maradtak…

Országszerte elméletileg bárhol, bárki rendezhetett büszke lemez és magnó tulajdonosként a barátainak zenei bemutatóval fűszerezett bulit, házibulit. Menő volt, némi alkotói fantáziával akár nevezhette volna lemezlovasnak is - nem tudta magáról, hogy feltalálta a „spanyolviaszt”. (persze, Kolumbusz is véletlenül fedezte fel Amerikát…)

A mai fiatalok el se tudják képzelni, hogy a hatvanas években nyugati lemezekhez csak kalandos körülmények között lehetett hozzájutni, a beat albumok már-már a kincs kategóriába tartoztak. Miután a hazai zenekarok hosszú ideig csakis külföldi számokat játszottak, a muzsikusok hangyaszorgalommal próbálták rögzíteni a vasárnap esti Top 20-at, a Radio Luxembourg 208-ból. A bibi, csupán az volt, hogy a hang középhullámon érkezett pocsék minőségben, a jel elment és visszajött. A luxi mellett sokan, Cseke László „szabadeurópás” műsorai révén szereztek a zenei műveltséget, csipegettek az 1965-ben indult Komjáthy-féle Vasárnapi koktélból is. A nyugati rádióadásokat zavarták, itt-ott hiányosak voltak a dalok, sebaj, Keresztes Tibornak, Cintulának minden megvolt hanglemezen is! Az ötlet és lemezgazda rajta tartotta a kezét a magyar beat ütőerén, a bandák többségét a saját archívumából táplálta, kölcsönözte a zenei ellátmányt. Bonusként ötleteket adott a gitár nemzedéknek, mely nótákat kötelező betanulni. 1963-ban megalkotta a magyar diszkózás origóját a Fővárosi Művelődési Házban, a Magnós Klubbot. Közben együttműködött az Illéssel, az Omega együttessel, egyebek mellett dolgozott a Budai Ifjúsági Parkban, az Eötvös klub pincéjében, a Hordóban is. Ott volt minden zenei sarokkőnél. (1972-től a Sarokházban is.)

Hol bukkantak fel először pop számokat, előadókat bemutató lemezlovasok?

Szerintem a magyar diszkós műfaj bölcsőjét az egyetemi beat klubok szünet zsokéi ringatták! A zenészek többsége szomjas alkat volt, száraz torokkal botorság lett volna énekelni, ezért 45 percenként kívánatos volt a pihenő. A dobosok körbe szimatoltak a büfé környékén, a szólógitárosok és az énekesek szenzibilis népség, fogékonyak voltak a közönségből érkező jelzésekre, rámentek a „lepattanó labdákra”.

Amíg a bandatagok két rész között lazítottak, diszkós szórakoztatta a nagyérdeműt. Mi volt a feladata a szünet zsokénak? A nagy titkok tudói voltak! Beszélték a beat nyelvét, tudtak angolul, olvasták a szakirodalmat, jelesül a New Musical Express-t. A szó nemes értelmében vett lemezbemutatót tartottak, szöveggel és új nótákkal töltötték ki a szünetet, közben létfontosságú zenei híreket közöltek, a dalokról, a bandák tagjairól, lemez újdonságokról, tuti pletykákról. Ki? Kivel? Mit? Hogyan? Miért? A nagy többség nem tudta, hogy mi történik a beat világában, ezért kihegyezett füllel figyeltek, hallgatták a diszkóst, ki voltak éhezve a friss hírekre. Másnap a tájékozottságukkal vígan menőzhettek a haverok előtt.

Fontos küldetés volt az újdonságok tesztelése is, ha a bemutatott új számok melyek tetszettek a közönségnek, bekerült a zenekarok, Omega, Illés, Metro és a többi csapat repertoárjába is. A Metro zenekar házi DJ-e, Herskovits Tamás, az Omegáé, Szervánszky Atilla, a népszerű Tojás volt.

Keresztes Tibor Cintula: „Az első budapesti diszkó 1963 tavaszán a Lengyel Kultúra Házában volt, a moziteremben rendezték, Svejk nevezetű srác volt a disc jockey. Páran összeadtuk a legjobb lemezeinket, a vetítőfülkében volt az erősítő és kitűnő mozihangszórókon dübörögtek a számok. Teljesen bezsongtak a fiatalok, elszabadultak az érzékek, a fiatalok hirtelen nagyon szerelmesekké váltak, csókolóztak, fogdosták a lányokat, kiadós botrány lett belőle. Az újdonság varázsa, a gépzene szelleme kiszabadult a palackból.”

B. Tóth László az FMH körtermében rendezett, diaporáma vetítéssel fűszerezett parit, ami hasonló volt, mint egy diszkóklub, de tulajdonképpen a Magnós Klub remek házirendezvénye volt

Az első, tagsági megkötés nélküli, heti rendszereséggel megrendezett táncos rendezvény az Állami Könyvterjesztő Vállalat Liszt Ferenc téri Könyvklubjában volt. A szellemi alkotók, a tettestársak, Keresztes Tibor Cintula és a klubvezető Hajnal Gábor voltak. A kultikus helyszín az egykori irodalmi múzsák csókolta Japán kávéház hűlt helye, amely a kommunista korszakban az Állami Könyvterjesztő Vállalat tulajdonában volt.

A kreatív sugallat pillanataira az ötletgazdák másképpen emlékeznek. Keresztes Tibor Cintula: „Állandóan kutattam a megfelelő színteret, ahol muzsikálni tudnék, jártamban-keltemben felfedeztem a Könyvklubbot, amely a központi fekvése miatt ideális terepnek tűnt, a vezetőségnél érdeklődtem, hogy befogadnák-e a disc jockey klubot.”

Hajnal Gábor: „1966 szeptemberében KISZ-vezetőképző táborban voltunk Balatonszemesen, Cintula a szobatársam volt, mint mindig magával hozta a magnóját. Persze, hogy házibulit szerveztünk eszméletlen jókat mulattunk, frenetikus volt. Egyszer az éjszaka közepén a Cintula felvetette: Figyelj Gabesz, pompás helyen, a belvárosban dolgozol, csináljunk a Könyvklubban egy táncos helyet, én viszem magnómat és az ütős zenéket. Tetszett az ötlet, gyorsan koccintottunk is az ötletre. A Könyvklubban a csütörtök az író- olvasó találkozók napja volt, péntek a kártyásoké, többek között Zorán apukája is ott verte a blattot, vasárnaponként Scampolo buli volt, a kedd lett a befutó. Létrejött, beindult az első önálló Disc Jockey Klub!”

Cintula: „Volt a Könyklubban egy jó kis zeneszekrény dinamikus Supraphon lemezjátszóval, magnóval és mikrofonnal egybeépítve, az első időkben arról muzsikáltam. A műsorban a jól bevált Shadows sziporkák: „Apache”, „Kon-Tiki”, „Atlantis”, „Guitar tango” stb. Cliff Richard ínyencségek: „Move it”, „Living Doll”, „Lucky Lips”, „Summer Holiday” stb szóltak. Az örök sztenderdek: Perry Como, The Tornados, Paul Anka, Fats Domino, Beatles, Rolling Stones és Elvis Presley csemegék: All Shook Up’, ‘Return To Sender’, ‘Don't Be Cruel”, Blue Suede Shoes” dübörögtek. Repertoáron:‘Heinz- „Just Like Eddy”, Jerry Lee Lewis: „Great Balls Of Fire”.Az 1966-os menők: The Spencer Davis Group, The Hollies, Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick & Tich, Sam the Sham & the Pharaohs,The Yardbirds vagy éppen a The Searchers, naná, hogy szuper hangulat volt. Akadtak olyan huncut fickók is, akik halmozták az élvezeteket, nem csak a zenét hallgatták, a látkép is lenyűgözte őket. A klubnak volt egy galériája a csajok miniben álltak a korlátnál, kellemes látványt kínáltak az alulról leselkedőknek…”

Hajnal Gábor: „Egyáltalán nem volt nagy hírverés, csupán kiragasztottunk egy kis plakátot a Könyvklub üvegfalára és annyi. Akkoriban szájról-szájra terjedtek a hírek. A Keresztes Tibi az egyetemi klubjaiban bemondta, srácok zenehallgatás keddenként a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. Özönlöttek a beatnikek. A színpad elé pakoltuk Cintula pultját, rajta a Grundig magnóját, a számok a Scampolo két pálca Selmer énekhangfalán szólt. Öt forint volt a belépő, nem kellett tagsági, nem volt megkötés, bárki bejöhetett. Cintula óriási dumát nyomott, elképesztően szórakoztató volt, a Budapesten hamar elszaladt a tánc klub híre, népszerűek lettünk, gombostűt sem lehetett leejteni, bejártak az Illés, az Omega és a Metro zenészei is!”

„A műsor a kornak megfelelően, ismeret átadással, TIT előadás szerűen kezdődött. (A TIT nem más, mint Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szakmai tevékenységet folytató szervezet volt, a kommunista világban.) Az első menetben Cintula „ismereteket terjesztett”, nemcsak Beatles és Rolling Stones létezik jelszóval, bemutatta például az új Beach Boys Good Vibrations albumot, utána pedig lehetett táncolni, ismerkedni, piálni…”-mondta el Hajnal Gabi.

Új szórakoztatási forma született! Ez volt az első DISCO club, még ha nem is így nevezték. A sikeres táncos rendezvény bizonyította, hogy nemcsak a zenekarokra lehet jókat bulizni! A lemezről, magnóról játszott számok, nóták mellé szervírozott műsorvezetői atmoszféra legalább olyan hatásos az ismerkedéshez, tánchoz, kikapcsolódáshoz!

„Cintulának a Könyvklub sikere hiteles referencia, hivatkozási alap volt, az általa vezetett táncos rendezvény nagy durranás volt, nagyszerű lehetőség a vendéglátósoknak is.„- érzékeltette a Könyvklub bulik jelentőségét Hajnal Gábor.

A történelmi hűség kedvéért mondjuk el, három-négy évvel később a klubvezető, Hajnal Gábor is felnyergelt lemezlovasnak! A Danuviában a Generál együttes mellett diszkózott, szerepelt klubokban, muzsikált hajón, tevékenykedett műsorközlőként, és zsokézott, hol másutt, nomenest omen alapon, a Hajnal bárban is!

Hosszú évtizedeken keresztül koncertszervezőként dolgozott, egyebek között- menedzselte a Piramist, tolta a P Mobil szekerét, dolgozott a Budapest Sportcsarnokban, szerkesztette a Petőfi Csarnok Csillagfény diszkóját, istápolta az Exoticot, felkarolta, naná (!) Baby Sisters bombázóit is stb.

 

Gusztafik Tibor

Gusztafik Tibor köszöntője:

Best of 70!

A lemezlovas bemondja a mikrofonba az (év) számot: 1954!

A lemezbemutató szakma illusztris képviselői közül néhányan már hűtik a pezsgőt, ebben az esztendőben töltik be a 70-et!

 DJ Tyuki Dii (Tóth János Balaton északi partjának DJ legendája ünnepel.  Ugyancsak a mágikus balatoni háromszög, Alsóőrs-Balatonfüred-Veszprém vonzáskörzetében pörgeti a lemezeket, zsokézik évtizedek óta DJ Tóth Józsi is! Esztergomi barátom, Arany Elemér (Mr. Goldman), a Dunakanyar (Visegrád-Esztergom) éjszakai életének népszerű lemezlovasa, de sűrűn kalandozik Tata irányába is.

70 (!)  tekintélyt parancsoló életkor járhat néhány kellemetlen mellékhatással, sajog a derék, bizsereg a térd, csikorognak, az izületek…Amikor villódznak a fények, duruzsol a basszus, megdörren a motyó, azonnal elő jönnek az automatizmusok, ezek a fickók újra a régiek… A közel 50 éves szakmai tapasztalat, a rutin meg az évek nem hazudnak. Rengeteg helyszínen és alkalommal szórakoztattátok a nagyérdeműt, a zenei Know How benne van a füleitekben!  

Az „öreg fiúk” nem úgy festenek, mint egy rockbanda, amely búcsú turnéra készül,  ők nagyon is aktívak! Tyuki Dii saját netes rádiójához kagylózza az igényes, főleg amerikai zenéket, Tóth Józsi továbbra sem mond nemet a „jó bőrökre”, Arany Eli átértelmezte az ókori Pompeius-i mondást: Navigare necesse est, „hajózni és diszkózni is muszály!”

Uraim: Dj Tyuki Dii, Dj Tóth Józsi, DJ Arany Eli, kedves 0070-s Disc Jockey Bondok Isten éltessen benneteket, eseménydús dísz zsoké pályátokra visszatekintve mostantól hivatalosan is hetvenkedhettek! Okozzatok még sok (zenei) örömet a törzsközönségnek!

Jó tanács! Fiúk, az összes gyertyát nehogy egyszerre gyújtsátok meg a szülinapi tortán, túl veszélyes! A rokonok könnyen hőgutát kaphatnak… Értesítsétek előre a tűzoltóságot. (Apropó: hogyan szól a DJ tűzriadó? earth, wind: And Fire!)

 (Isten éltesse a többieket is, akik a 70-t idén töltik be!)

Gusztafik Tibor: Volt egyszer egy lemezlovas

(Visszahozza az emlékeket!)

Gusztafik Tibor: Volt egyszer egy lemezlovas

 

Gusztafik Tibor: Volt egyszer egy lemezlovas

Gusztafik Tibor: Volt egyszer egy lemezlovas

Oké: zsoké!
Hölgyeim és Uraim! Örömmel konferálom, megjelent: a Volt egyszer egy lemezlovas című könyvem! 

A műfaja, személyes hangvételű szórakoztatózenei „fülszöveg”! 

A rock and roll, a beatzene és a diszkó kialakulása, a stílusok legnagyobb egyéniségei, az első tatabányai együttesek, a hatvanas, a hetvenes és nyolcvanas évek diszkó buli varázsa, a kilencvenes évek kereskedelmi rádiós kulisszái, fazonok, életművészek... 

A lemezbemutató szakma nagymenői: a „dísz-jockeyk”! 

Sztorik a magyar rock ikonja: Som Lajos (Piramis), Somló Tamás (LGT), D Nagy Lajos (Bikini), Török Ádám (Mini), Nagy Feró (Ricse), Schuster Lóránt (P Mobil), Balázs Fecó (Korál) kapcsán. 

Zenei csemegék is akadnak bőségesen a lapokon. 

Garantáltan visszahozza az emlékeket! „A dal ugyanaz maradt”! 

Gusztafik Tibor: Volt egyszer egy lemezlovas

****************************************************************************

Beszélgetés Gusztafik Tiborral - többek közt készülő  "Lemezlovagok" c. készülő könyvéről: