A diszkónak, lemezbemutatásnak természetesen voltak előzményei, de a tömeges, országos elterjedésére a tevékenység hivatalossá tétele adott lehetőséget.
1978. július 01. hatályba lépett a kulturális miniszter 2/1978 sz. rendelete, melynek lényege:
„A rendező szerv a lemezműsoros előadáson díjazás mellett csak olyan lemezbemutatót foglalkoztathat, aki az OSZK által kiadott működési engedéllyel rendelkezik.
Működési engedélyt az OSZK csak annak adhat ki, aki az általa erre a célra szervezett vizsgát sikerrel letette.”
A disc jockey tevékenység szakmának lett minősítve, ennek minden jogosultságával és kötelezettségével.
Ez a rendelet 36 éve íródott, és évtizedekre meghatározta, keretet adott a "magyar diszkó" kibontakozásának, fejlődésének.
Mit jelentett ez abban a korszakban, (amikor a közveszélyes munkakerülés, a munkakönyv, és hasonló fogalmak nem szorultak magyarázatra)?
Segített, vagy hátráltatott?
Lett volna akkor a jobb megoldás?
Mit jelenthet/ne ez ma annak a fiatal DJ-nek, akinek mindezekről fogalma sincs - de szeretne dj-ként dolgozni, és abból megélni?
A rendelet tehát új és sürgető feladatok elé állította az OSZK-t, melyek megoldása igen nagy felelősséget rótt intézményünkre.
Olyan terület elvi- és gyakorlati irányítását kellett kidolgozni, megszervezni, mely az elmúlt években éppen szervezetlenségéről, ellentmondásairól és gyakran vitatható színvonaláról volt nevezetes. Ugyanakkor az is tény, hogy a disco (mint zene és szórakozási forma) iránti igény – elsősorban a fiatalok körében – igen nagy, és megdőlt az a nézet, mely szerint a disco csak rövid életű divatirányzat.
Munkánkban tehát az eddig kialakult helyzetet a jelen követelményeit és a jövőben elérendő célokat egyaránt figyelembe kellett venni.
A rendelet megjelenése (június) és a hatályba lépése (július 1.) közötti rövid idő alatt először biztosítanunk kellett, hogy az első vizsgákig is legálisan „szólhasson” a disco. Erre csak egy kompromisszumos, időnyerő lehetőség volt: adminisztratív úton adtunk ki közel 1000 -egy évig, illetve a vizsgáig érvényes-
ideiglenes működési engedélyt (LIME), melyek birtokában és közvetítés alapján lemezbemutatói tevékenységet lehetett végezni.
Ezzel párhuzamosan megkezdtük a vizsga feltételeinek, követelményeinek és lebonyolítási rendszerének a kidolgozását.
Kértük, meghallgattuk és figyelembe vettük a már akkor népszerű műsorvezetők, lemezbemutatók véleményét. Továbbá a vizsgabizottságban is számítottunk a részvételükre, ám ennek a legmagasabb szintű szakmai képesítés ("A" kategória) volt a feltétele.
A megoldás a következő volt:
Az
élmezőnybe főleg a nagy rendezvényeken is közreműködő műsorvezetők tartoztak, akik erre érvényes ORI működési engedéllyel rendelkeztek, de dj-ként is dolgozhattak (az új rendelet megjelenéséig).
Ők 13-an -egyszeri lehetőségként- lettek meghívva egy
bemutató vizsgára. Ezen reprezentálták azt a szintet, ami a legmagasabb fokú vizsgakövetelménynek lett beállítva, és ez alapján 12-en hivatalosan, elsőként megkapták az "A" kategóriás működési engedélyt.
Az esemény részletei itt olvashatók:
Az első 12 "A" kategóriás lemezbemutató
Ez 1978. október 9.-én volt.
Az első kategóriaszerző vizsgára 1978. novemberében került sor; bőven volt felkészülni valója vizsgázónak és vizsgáztatónak egyaránt.
