Hazánkban - a kezdeti időszakban- a zenék lejátszása legtöbbször egy vagy két orsós, majd kazettás magnóval történt.
Ezek a szerkezetek természetesen otthoni használatra készültek, ezért a nyilvános diszkózáshoz alkalmassá tenni, átalakítani, kiegészíteni kellett a kütyüket.
Ez volt az első DJ-k alapvető feladata (a zenék "beszerzése" mellett).
Ám ez nem csak Magyarországon volt így, hanem (néhány évtizeddel korábban) Angliában is:
Ron Diggins rádiómérnök volt hangosbeszélő-rendszereket kínáló vállalkozással.
„Háttérzenét játszottam, és hangfelvételeket készítettem a furgonom hátuljában az iskolai sportnapokon és hasonló rendezvényeken – Semmi köze nem volt a tánchoz – ez volt az utolsó dolog, ami eszembe jutott.”
De 1947 szeptemberében olyan rendezvényre hívták, ahol táncolni is akartak:
"Nem akartam elveszíteni a foglalást – ezért azt mondtam, hogy kipróbálom."
(Akkoriban élő zenére táncoltak.)
Ron 1949-ben megépítette híres "Diggola"-ját, a csodálatos art deco mobil DJ-pultját: 78-as lemezekhez való dupla deckekkel, egy házi készítésű keverővel, lámpákkal, mikrofonnal, erősítővel és tíz hangszóróval.
„Körülbelül hat hétig tartott az első Diggola megépítése. Azokban az időkben (nem sokkal a háború után) nem lehetett rétegelt (furnér) lemezt kapni, Így hát koporsódeszkákból kellett elkészítenem."
Az 50-es években Ron Diggins hírneve annyira elterjedt, hogy két másik DJ-t kellett felvennie a felkérések teljesítéséhez.
Ron Diggins 1947-ben kezdett DJ-zni, és 50 éves karrierje volt.
Körülbelül 20 000 partiban játszott. A legtöbb, amit valaha felszámított, 50 font volt.
