Disco Civil War

 

Emlékmű New York elfeledett diszkó polgárháborújának

Egy megdöbbentő új emlékmű emlékezik meg New York történelmének egy elveszett darabjáról.

Elfelejtetted már New York történelmének ezt a sötét fejezetét?

Ha így van, akkor megbocsátható... mert soha nem történt meg.

Joe Reginella szobrász története pont annyi igaz, hogy a járókelők a fejüket vakarva azon tűnődjenek, hogy elhiggyék-e, amit látnak.

A legújabb mű négy különböző alakot mutat be, akik egy erőszakos csatába keverednek klasszikus hetvenes évekbeli öltözékben.

A cím a „four on the floor” zenei kifejezésre utal; ezt a technikát széles körben alkalmazzák az energikus tánczenében.

A négy alak modelljeként az 1970-es évek klasszikus televíziós sorozatainak és filmjeinek szereplői szolgáltak.

NYC Disco Civil War of 1978:

NEW YORK-I DISCO POLGÁRHÁBORÚS EMLÉKMŰ - 1978. AUGUSZTUS 18.

Manhattan a diszkóforradalom bölcsője. Emellett a nemzet történelmének második legnagyobb polgárháborújának is otthona. 

October 08 2025

A Monument to NYC's Forgotten Disco Civil War

Az Instagramon:

1978. augusztus:

Koncertek látványai...

 

Észbontó színpadi szobrok, amelyek ötvözik a zenét és a technológiát

A legendás művész és díszlettervező, Es Devlin -aki a művészet, a zene és a technológia világában praktizál -végigvezet bennünket munkásságának vizuális útján, beleértve olyan ikonikus színpadi szobrokat, mint amilyet Beyoncé, Adele, Kanye West, U2 és más előadók számára készített.

Alábbi látványos előadása 2019-ben készült:
(A felírat magyarra állítható!)

Fotó és disco - 2025.

Gyakori kérdés napjainkban, hogy miért zártak be a diszkók, és miért "ciki" a régi, hagyományos diszkózási mód -és zene.

Szerintem ezt alapvetően három tényező határozza meg:

• a rossz gazdasági helyzet, 
• a hivatalos kultúrpolitikában meghatározó "minden rosszabb, ami régen volt" nézet,
• a természetes generációs különbségek.

Ezek részletezése helyett inkább egy (részben személyes) példa:

Régen, fiatal koromban fotóztam, sőt hobbi-fotós voltam.
Ez azt jelentette, hogy a kattintástól a kész papír képig mindent én csináltam.

A Leica fényképezőgépemen -természetesen nem volt automata- mindent beállítottam: távolság, blendenyílás, élesség...

Majd a filmet előhívtam: ez a folyamat többféle eszközt, vegyszereket, sötétítést  (vörös fényt) és sok odafigyelést, időt igényelt.

Az előhívott film száradása után "már" meg lehetett nézni az eredményt: milyenek a felvételek, hogy sikerült az előhívás.

Ha mindez rendben, akkor jöhetett a következő fázis, a nagyítás (előtte a nagyítógépet össze kellett rakni) -  illetve a papír képek elkészítése. 

Ez volt a kedvenc részem, az alkotás végső folyamata  Ebben is számtalan variáció, lehetőség volt: milyen és mekkora fotópapir legyen, a negatív egészét, vagy csak egy részét akarom a képre... mennyi fényt kapjon...

Jónéhány órás tevékenység után már csak a vegyszerekben "fixált" papírépek  szárítása volt hátra - és kész!

Ma mindezt, a kész képet egy gombnyomással azonnal megkapom. 

Az eredmény akár jobb is lehet - de a folyamat egészen más!

 
Általában szerem a gyors, korszerű megoldást.
Ám a "saját készítésű egyedi" papírképeim még most is megvannak, és emlékeztetnek az alkotás örömteli óráira.

*************************

Az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen fejlődött a technika.

Sokkal markánsabb lett a generációk közötti különbség.

Szakmák, művészeti ágak alapvetően megváltoztak - és azok megítélése is.

Még élnek azok a zenészek, akik Magyarországon aktív részesei voltak a "beat-zene", a korszak kialakításának. Ez gyakran a hangszerük saját kezű elkészítésével  kezdődött...

A disco honosítása is a pult és minden eszköz elkészítésével, azok és a zene  kalandos beszerzésével  kezdődött...

Mindezt azok értékelik igazán, akik átélték!

Egy -tíz évvel ezelőtti- eszmefuttatás hasonló témában:

Fotó és disco

Előadóművész - disc jockey

A művészet és a művészek minden társadalomban különleges figyelmet és helyet kapnak.
Helyzetük lehet tiltott - tűrt - támogatott; érték - vagy pénz-centrikus; az aktuálpolitika vagy a közönség igény által vezérelt, és természetesen ezek -művészeti áganként eltérő- keveréke.

Kétségtelen, hogy a disc jockey tevékenység hivatalos elismertsége 1990-ben volt a legnagyobb:

Amit a vizsgákról tudni kellett - 1991-ben

Az első hivatásos előadóművészi dj-vizsgáról itt olvasható!

Az előadó-művészet azon művészi produkciók összefoglaló elnevezése, amelyek (szemben az alkotóművészettel) nem új műveket hoznak létre, hanem a közvetlenül nem élményszerű formában (írásban, kotta, koreográfia) rögzített művek élményszerű átélését teszik lehetővé. Fő ágai a színházművészet, a szavalóművészet, ének-, tánc- és hangszeres zenei előadó-művészet.Az előadó-művészet sohasem jelenthet mechanikus reprodukálást, hanem interpretálás, azaz értelmezés, mely az eredeti művészi alkotás módosítását, kifejezés- és hatásmechanizmusának bővítését jelenti.
Az előadandó mű döntően meghatározza azt a mozgásteret, amelyben az előadóművész a maga felfogását érvényesítheti, s ha ezt a keretet túllépi, rendszerint meghamisítja a művet, vagy társszerzői, adaptálói tevékenységbe csap át; ennek ellenére az előadó-művészet nem nélkülözi az alkotói jelleg bizonyos mértékű jelenlétét.
(Wikipédia)

✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮✮

...az élő, jelen idejű előadó-művészeti alkotás semmi mással nem helyettesíthető társadalmi tevékenység...

2008. évi XCIX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól

Az előadóművészet alapképzése 41 hangszeres/énekesi szakon ad képesítést.

A disc jockey (lemezbemutató) ma már sem az előadóművészek, sem a szakmák között nem szerepel.

Fotó és disco

Fotó és disco(zene): az egyik vizuális, a másik alapvetően akusztikus - mégis vannak közös jellemzőik; sajátságos eszközeikkel olyant és úgy fejeznek ki, -hatva az agyra és a lélekre-, amit és ahogy szavakkal lehetetlen.

Jelenlegi helyzetük is hasonlatos: mindkét szakma, művészeti ág veszített a presztízséből.

A fényképezés és a zenélés mindig is népszerű, szórakoztató és hasznos hobbi volt, amit sok amatőr magas szinten művelt.

A digitális technika gyors fejlődésének következtében azonban a fotózás és a diszkózás automatizált, szoftveresített eszközei -szó szerint- gyerekjátékká egyszerűsítették ezek használatát.
A könnyen kezelhető, gombnyomásra működő kütyük birtokában tömegek "váltak" fotóssá, DJ-vé, olyanok is, akik sem érzékkel sem alapvető szakmai ismeretekkel nem rendelkeznek.

A "közönség" nagy része nem tud/akar különbséget tenni az alkotások, produkciók színvonala között, illetve minél kevesebbet akar fizetni értük; ezzel megnyílt a könnyű pénzkeresési és népszerűvé válási lehetőség a kontárok előtt.

Azt nem tudom megítélni, hogy a fotóművész szakma -az egyének és a szervezetek- mit tettek, tesznek, hogy próbálnak helytállni, megélni, de kívülállóként is megállapítható, hogy a "fényképész" szakma nem az aranykorát éli.


A probléma nem új keletű:

Az amatőr fotósok veszélyeztetik a fotós szakmát...

... akik örülnek, ha egy felvételükért kapnak egy kis pénzt, a hivatásosoknál jóval olcsóbban bocsátják rendelkezésre képeiket az újságoknak.


A fotós-szakma helyzetét ábrázolja Völgyi Attila fotóriporter "Szóval szeretnél fotós lenni" című írása, és nagyszerű infógrafikája.
Ennek több megállapítását lehet "diszkósítani", ugyanis

a disc jockey/lemezbemutató -mint szakma- hivatalosan megszűnt létezni.

Gyakorlatilag, a tevékenység jogszerű végzéséhez kizárólag jogdíjfizetés szükséges és elegendő; szakmai kritérium nincs - tehát szakma sincs!

Ehhez képest még a fotós szakma és művészet helyzete is jobb.

*  *  *  *  *  *  *

A fotós, akinek az élete, munkássága összefort a (rock)zene történetével: Vértes György