Disco-story-ból Diszkó-történelem

 

Több, mint 10 éve hoztam létre a Disco-Story weblapot (Blogger) és a hozzá kapcsolódó (azonos nevű) Facebook csoportot.
A Disco-story (zárt csoport) 2012 januárjában alakult.

2014. május 9-én azonos névvel, új, nyilvános csoportban folytattuk a diszkóval kapcsolatos eszmecseréinket több.
Célja / névjegy:

 a magyar diszkó-történelem –főleg a kezdeti évtizedek- hiteles bemutatása, megőrzése és terjesztése.

2024 végén a FB csoport látogatottsága megdöbbentő mértékben, napról-napra növekedett.

Ezzel együtt a rendkívül sok bejegyzés már egyre kevésbé tükrözte a Disco-story eredeti célját, rendeltetését.

2025 január 17-én -60ezer fős taglétszámnál- már nem győztem az "adminisztrátori" feladatokat; eladtam a domain-névvel együtt. (A taglétszáma már 136ezer).

Így lett a Disco-story-ból új Diszkó-történelem csoport, és a régi weblapom neve is erre változott (és ezzel minden korábbi link elérhetetlenné vált).

Tény, hogy ez a 136ezer fős létszámú DISCO Story csoport minden szempontból más, mint ami egy évtizedig volt. 

Sok mindent egyértelműen demonstrál, például azt, hogy nagyon különbözőek az emberek, továbbá a generációk és ezek –főleg együtt- alapvetően eltérő látásmódot, véleményeket, szokásokat - és csoportot eredményeznek.
Azonban a valódi tények egyértelműek és nem nézőpont függőek!
Ilyen tény, például, hogy a disco (mint tevékenység, zene, buli, stb.) már volt az 1970-es években világ- és hazai viszonylatban (sőt, korábban) is. Így a hozzászólások, visszaemlékezések és az összehasonlítások –akár a személyes emlékek- nem korlátozódhatnak az 1990-2000-es évekre! Sőt!

A vajúdási/megújulási rövid, fordulatos és meghatározó időszakából adnak életképet -az akkor még Disco-story csoportomba készült- régi bejegyzések   2014-től.

A fél éve nulláról induló Diszkó-történelem csoport taglétszáma most több, mint 500 fő - de a jelentkezések nagyrésze az utóbbi hetekben történt. Ez örömteli - de érdeklődéssel nézem a folytatást... 

Fotó és disco - 2025.

Gyakori kérdés napjainkban, hogy miért zártak be a diszkók, és miért "ciki" a régi, hagyományos diszkózási mód -és zene.

Szerintem ezt alapvetően három tényező határozza meg:

• a rossz gazdasági helyzet, 
• a hivatalos kultúrpolitikában meghatározó "minden rosszabb, ami régen volt" nézet,
• a természetes generációs különbségek.

Ezek részletezése helyett inkább egy (részben személyes) példa:

Régen, fiatal koromban fotóztam, sőt hobbi-fotós voltam.
Ez azt jelentette, hogy a kattintástól a kész papír képig mindent én csináltam.

A Leica fényképezőgépemen -természetesen nem volt automata- mindent beállítottam: távolság, blendenyílás, élesség...

Majd a filmet előhívtam: ez a folyamat többféle eszközt, vegyszereket, sötétítést  (vörös fényt) és sok odafigyelést, időt igényelt.

Az előhívott film száradása után "már" meg lehetett nézni az eredményt: milyenek a felvételek, hogy sikerült az előhívás.

Ha mindez rendben, akkor jöhetett a következő fázis, a nagyítás (előtte a nagyítógépet össze kellett rakni) -  illetve a papír képek elkészítése. 

Ez volt a kedvenc részem, az alkotás végső folyamata  Ebben is számtalan variáció, lehetőség volt: milyen és mekkora fotópapir legyen, a negatív egészét, vagy csak egy részét akarom a képre... mennyi fényt kapjon...

Jónéhány órás tevékenység után már csak a vegyszerekben "fixált" papírépek  szárítása volt hátra - és kész!

Ma mindezt, a kész képet egy gombnyomással azonnal megkapom. 

Az eredmény akár jobb is lehet - de a folyamat egészen más!

 
Általában szerem a gyors, korszerű megoldást.
Ám a "saját készítésű egyedi" papírképeim még most is megvannak, és emlékeztetnek az alkotás örömteli óráira.

*************************

Az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen fejlődött a technika.

Sokkal markánsabb lett a generációk közötti különbség.

Szakmák, művészeti ágak alapvetően megváltoztak - és azok megítélése is.

Még élnek azok a zenészek, akik Magyarországon aktív részesei voltak a "beat-zene", a korszak kialakításának. Ez gyakran a hangszerük saját kezű elkészítésével  kezdődött...

A disco honosítása is a pult és minden eszköz elkészítésével, azok és a zene  kalandos beszerzésével  kezdődött...

Mindezt azok értékelik igazán, akik átélték!

Egy -tíz évvel ezelőtti- eszmefuttatás hasonló témában:

Fotó és disco

25 év az OSZK-ban...

1976-ban új munkára, hivatásra vágytam, ezért elkezdtem megkeresni az érdeklődési köreimnek és végzettségeimnek megfelelő lehetőségeket.

Az egyik irány a ZENE volt; szerettem, érdekelt, zongorán és gitáron játszottam...
Évekig voltam Kertész Kornél magán-tanítványa. Tőle tudtam, hogy van OSZK, ahol szintén tanít, és annak a vizsgabizottságnak is tagja, amelyik a hivatásos zongoristákat minősíti.

Így került a felkeresendő intézmények, cégek hosszú listájára az OSZK.

Amikor sorra került és elmentem a Gorkij fasor 38-ba, lenyűgözött a környék és az épület: még lakóhelynek is remek - nem hogy munkahelynek...

A portán megkérdeztem, hogy hol a Személyzeti - mert, ahogy mindenhol, gondoltam itt is náluk tudok érdeklődni.

A magasföldszinti tágas váróteremből több ajtó nyílott. Az egyikből hangos trombitaszó hallatszott ki. Közelebb lépve láttam a táblát: Személyzeti és Engedélyügyi Csoport.

Bekopogtam, beléptem.
A szobában többen ültek íróasztalok mögött, köztük a trombitáló úr is, aki letette hangszerét és kedvesen megkérdezte, hogy mit szeretnék.
-Állás, munkalehetőség ügyben érdeklődnék.
-Milyen hangszeren játszik?
-Hát zongorán és gitáron - de én...
Hamarosan kiderült, hogy itt a zenészeknek biztosítanak munkalehetőséget bel-és külföldön, viszont ha ennél a cégnél szeretnék dolgozni, akkor érdeklődjek az Igazgatóságon - szembeni ajtó... - mondta (későbbi kollégám, Galán Berci).

Kijöttem a szobából és bekopogtam az Igazgatóság feliratú ajtón...

Egy -nem csak személyes- levél

Egy kis magyarázat az alábbi levelemhez:

Nem szeretek személyes dolgokat megosztani (ezt nem szoktam a privát FB oldalamon sem).

Most azonban -bő két évtized elteltével- néhány dokumentumot közzéteszek, melyek szerintem nem "csak" személy szerint engem érintenek.

A levél címzettjeit itt olvashatatlanná tettem - de örülnék, ha Ők vállalnák. 

(Megírásakor nem gondoltam, hogy egy év múlva már a felmondólevelem is elküldöm.)

Az OSZK mindig "szakszervezeti" intézmény volt. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének illetve a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) intézményeként a –gyakran változó nevű- kulturális, művelődésügyi ágazathoz, minisztériumhoz tartozott.

 Az MZTSZ főtitkári tisztségét Dr. Gyimesi László töltötte be.

A levél végén kezdődő idézet teljes egészében itt olvasható: 

A disc jockey szakvizsga és képzés szabályozásáról...

Erről, a Disco-Story weblapról

Közel két évtizede, hogy elkezdtem kialakítani ezt a weblapot a "Blogger"-adta lehetőségek szerint. (Nagyjából ezzel egyidben készítettem, indítottam a "Zenei érdekességek" oldalt is.)

Akkor mindezt természetesen asztali számítógépen csináltam - és a blog "olvasói" is hasonlóan nagy PC-t és monitort használtak.
Így az oldalsávban jól láthatók és linkelhetők a különböző témák, személyek, időszakok és az egész tartalomjegyzék. Mindez telefon kevésbé érvényesül.

Most már van laptopom, tabletem és "okos" telefonom is, de -megszokásból és praktikus okokból- a bogok írásához, olvasásához (és minden alaposabb tevékenységhez) az asztali PC-t és a nagyobb méretű monitort alkalmazom.

Viszont gyanítom, hogy sokan a telefonjukon nézik a weblapjaimat.

Mivel új, korszerűbb oldal készítésére, vagy a jelenlegit átalakítására nincs lehetőségem, azt tudom tenni, hogy a jelenlegit asztali számítógépre vagy a mobiltelefonra optimalizálom.

Kérlek segíts ennek eldöntésében!

Előre is köszönöm!

Most "asztalira" állítottam, így minden látszik, de kisebb méretben...

A disc jockey szakvizsga és képzés szabályozásáról...

Az alábbi levelet 2001. szeptember 25-én írtam az MZTSZ és az OSZK vezetőjének:

Levelem "A szakvizsga díjazása" résszel folytatódik, aminek közzétételével nem szeretném az érintettek jogait sérteni.

Semmi közöm hozzá!?

Szia! Nem lesz ismét vizsgakötelezettség? Szerintem muszáj lenne. Nagyon rossz irányba haladunk.

Ezt a rövid üzenetet kaptam most karácsony – és születésnapom másnapján.
Nagyon kilógott a jókívánságok sorából; csípőből válaszoltam rá:

Semmi közöm hozzá.

Ám azóta sem tudok szabadulni a gondolatoktól, amik felötlöttek bennem most, amikor az ünnepek és az év vége különösen késztet a visszaemlékezésre, az értékelésre.

Ami évtizedekig kitölti az életed, szereted és fontos, az nem múlik el nyomtalanul.

Nem sírom vissza a múltat; fejlődni, változni kell!
De megtagadni sem szabadna, ami hasznos és jó volt.

Nagyon rossz irányba haladunk?
Igen; tudom és érzem – nem csak a disco vonatkozásában.

Valóban semmi közöm hozzá?
Nem tudom – de nem így érzem!

Boldog új évet kívánok!
Tamás

A DISCO-Story létrejötte...

Pontosan 2007.03.06.18:53-kor az alábbi levelet küldtem néhány régi dj ismerősömnek (akiket el tudtam érni).

Tőlük is – és akikhez még eljut a hívó szó - függött, hogy ma ez az oldal létezik.

Kedves Ismerősöm!

Készülő új weblapomon szeretnék létrehozni egy „emlékhelyet”, ami a hazai lemezbemutatás első évtizedeit elevenítené fel.

Immár harminc éve, hogy a dj-k első generációi meghonosították ezt a szórakozási formát. Mára minden megváltozott: a technika, a zene, a szakmai szempontok, kritériumok, a dj-közösség és a közönség egyaránt. Szerintem nem jobb, vagy rosszabb; egyszerűen más.

Bizonyára nem csak én (a pult másik oldaláról), hanem a régebben pörgetők is szívesen, némi nosztalgiával gondolnak vissza a korábbi időszakra (és persze bohó ifjúságukra).

Szeretném, ha felidéznénk, megosztanánk egymással –és az érdeklődőkkel- az emlékeket, eseményeket és sztorikat.

Ezért kérlek, ha van kedved részt venni a „múltidézésben”, akkor írj, küldj anyagot, amit -természetesen változtatás nélkül, a neved feltüntetésével- felteszek a http://megoldhatjuk.hu/ weblapom készülő Disco Info oldalára (de nagy érdeklődés esetén nyitok egy önálló weblapot).

Érdeklődéssel várom válaszod és „küldeményed”!

Üdvözlettel:

Tamás