Régóta köztudott, hogy a zene, zenélés és egyes hangszerek szoros kapcsolatban állnak a lélekkel.
Sokak szerint a 21. századra ez kevésbé jellemző.
Van azonban egy tárgy, egy hanghordozó, egy lemezfajta, amivel kapcsolatban a technikai paraméterek, és az érzelmek, a korszerűség és a hagyomány szinte misztikus elegye ötvöződik.
Lemez alatt itt, most a -sokak által imádott, a hanghordozók fejedelmének tartott- fekete bakelit-korongról lesz szó.
Akkor is, ha valójában nem bakelitből készül, nem mindig fekete, és a formája is lehet más.
A "bakelit" fogalom; lelke és "serce" van,
Minden vele kapcsolatos tevékenység a szertartás része: beszerzése, kibontása, lejátszása, hallgatása...gyűjteni, rendezgetni, a borítóját olvasgatni...és a tartalmát, a zenét másoknak bemutatni, lejátszani.
Aki erre ráérzett, minden más -korszerűbb, praktikusabb- hanghordozót kompromisszumnak tekint.
Az érzelmek mellett objektív tények, adatok is bizonyítják, hogy a vinyl-lemez a digitális korszakban is versenyképes.
Az alábbi szemelvények is ezt bizonyítják.
***************************************
Szokatlan dolog egy mérnöktől hogy esztétikai, mi több, érzelmi töltetű írásra adja a fejét, egy alapvetően technikai eszköz, a lemezjátszó kapcsán.
"Edison óta a hangrögzítés történetében ugyan sok mindenre megpróbáltak felvételt készíteni, acélhuzaltól a hangszalagig és a vasoxid, krómdioxid, ferrokróm ill. jómódúaknak a metál kazettáig, mégis egyetlen módszer volt sikeres a hanganyag tartós tárolásában, a mechanikai rögzítés, vagyis a bakelit lemez. Nagy „mák”, hogy a varrótűs korszaknak hamar vége lett, és innentől már lejátszás közben sem kell aggódni az élettartam miatt, jó sokáig bírja az a pár tíz gramm vinyl. Annyira sokáig, hogy ma (ezt a fiatal korosztálynak írom) az ötvenes-hatvanas években készült lemezek gyakran jobb hangot adnak, mint az átlag CD lemez...
Miért?
Mert az Zenekiadó Ipart nem érdekli a hangminőség. PÉNZT akar keresni. Most azon megy a játszma, hogyan is legyen ez a jövőben?
Az Audio Ipar is pénzt akar keresni. Bőszen fejlesztik az egyre nagyobb elméleti felbontásokra képes készülékeket, ezek már tömeggyártásban is vannak, csakhogy a megfelelő minőségű műsoranyag nincs meg hozzá... már a studio felvétel is csapnivaló, pláne mikor ebből lemez lesz. De miféle lemez?
És a régi, még csöves elektronikákkal készített felvételek nagyon élethűen, emberien szólnak. Mintegy ellenpontjaként a modern uniform-tömörített konzum zenének. A lemez – hűen őrzi a digitális előtti világ hangulatait. Hangjaiban és megjelenésében is. Van valami semmivel sem összehasonlítható érzés abban, amikor a kezünkbe vesszük egy bakelit lemez borítóját. Először is, emberi méret. Nem miniatűr, mint egy USB meghajtó, CD-t megszégyenítően látszanak rajta a betűk – tudom nevetséges érvelés, egészen úgy 45 éves korodig... Kihúzod a belső borítót, és illata van. Mint semmi másnak. Ehhez semmi sem mérhető...
Komoly lemezjátszókon a bakelit bármilyen CD-t megszégyenítő élmény."
A teljes cikk itt olvasható: Bakelit, lemezjátszó, High-End Audio.....retro
******************************************************
