A magyar disco történetében végigkísérhető a hazai jogdíj-helyzet alakulása, melyben kitüntetett, reprezentatív, kísérleti szerepet kaptak a DJk.
Soha nem a jogdíj fizetés szükségszerűsége volt vitatható, hanem annak -korszakonként eltérő- értelmezése, módja, mértéke, alkalmazása, ellenőrzése...
Visszatekintve -ebből a szempontból is- említésre méltó a rendkívül divatossá, elterjedté vált videó-diszkó, mely filmvetítésekkel kiegészítve igazi hungarikum volt. A magyar "VJ"-k eredményekben és ellenőrzésekben bővelkedő időszakot éltek át.
Az 1990-es évek végén egyre több DJ jelezte, panaszolta, hogy munkavégzése során vizsgálták az általa használt hanghordozókat. A rajtaütésszerűen akciókat -melyek hátterében a MAHASZ állt- azért nem lehetett "ellenőrzésnek" nevezni, mert nem volt egyértelműen előírt és betartható jogszabály.
A DJk tehát joggal várták el a másolt zenék felhasználásával kapcsolatos szempontok tisztázását, szakszerű, gyakorlatias és egyértelmű meghatározását, valamint a legalizálás egyszerű és reális lehetőségének biztosítását.
Az ellenőrzésekben -jogosságuktól függetlenül- az OSZK, és az MZTSZ nem vett részt; én sem. (Erre nem volt kötelezettségünk, jogunk, szándékunk.)
Inkább a DJk számára is reális, elfogadható feltételek megteremtésére törekedtünk.
Az általunk támasztott alapkövetelmény lényege volt, hogy kizárólag a szakképzettek élhessenek a legalizálás lehetőségével:
Ilyen előzményekkel és feltételekkel indult 2000-ben a -DJk egy része által használt- másolt felvételek jogdíj-átalánydíjjal történő legalizálási lehetősége.
Az együttműködés feltételeit a MAHASZ egy idő után figyelmen kívül hagyta, és szakképesítés ill. vizsga nélküli személyektől is "elfogadott" jogdíjat - növelve bevételeit és csökkentve a DJk presztízsét, munkalehetőségét.
Ez a folyamat mára teljes mértékben kiteljesedett és a "legális diszkózás" egyetlen, kizárólagos feltétele a jogdíj befizetése lett.
Ezt a célt szolgálja a "DJ érdekvédelemnek" álcázott szervezet is.